Lassan az utolsókat ketyegik

Pedig nem is olyan régen kezdődött a történet: egészen az első világháborúig szinte ismeretlen fogalom volt a karóra. Építettek ugyan női karkötőkbe apró óraszerkezeteket, a férfiak viszont csak a lövészárokban ismerték fel először, hogy mennyivel hasznosabb a csuklóra szerelt óra a zsebóránál. Népszerűsége az autózás terjedésével terjedt el igazán, hiszen a sofőr úgy is megtudhatta a pontos időt, hogy közben le sem vette kezét a kormánykerékről, a zsebórát így lassan felváltotta a karóra.

Szűk egy évszázad után azonban a jelek szerint leáldozott a kora: a Der Spiegel című hamburgi magazin honlapján megjelent cikk szerint legalábbis az amerikaiak többsége inkább mobiltelefonra, laptopra vagy kézi számítógépre, PDA-ra pillantva tudja meg a pontos időt. Az amerikai óraipar forgalma egy év alatt 17 százalékkal csökkent, egy friss felmérés pedig kimutatta, hogy tíz amerikai közül mindössze egy hord órát a csuklóján, és a tizenéves korosztály kétharmada soha nem is viselt karórát.

Az óragyártók persze minden erővel igyekeznek megfordítani a trendet és egyre újabb funkciókat gyömöszölnek az apró szerkezetbe. A vérnyomásmérővel, műholdas helyzet-meghatározóval felszerelt, vagy éppen a mobiltelefonnal keresztezett szerkentyűknek nem jósolnak fényes jövőt a szakértők. A számológépes kvarcóra esetére utalnak, amelyhez a nyolcvanas években nagy reményeket fűztek a gyártók, de bukás lett a vége.

A vagyont érő luxusórák gyártóinak viszont nincs miért aggódniuk, hiszen a karóra remekül jelzi viselője társadalmi rangját, és az ilyen szimbólumokra a piackutatók szerint a jövőben is lesz kereslet.