Miért fontos egy hivatásos színésznőnek, hogy egy szavalóversenyen megmérettesse magát a többi profi színésszel?
Szeretek verset mondani. Itt lehet. Ez a legfontosabb, nem maga a verseny. Persze, nyilván megmérettetés minden színész számára egy ilyen fellépés. Mióta hivatásos színész vagyok (nem a Színművészeti egyetemen végeztem, hanem a Nemzeti Stúdióban), nem indulhatok versmondó versenyeken, csak olyanokon, amiket kifejezetten színészek számára rendeznek. Ilyen jellegű verseny egyelőre kevés van Magyarországon. Szóval ott kell lenni minden ilyen rendezvényen.
Mit szavaltál?
Dsida Jenő Tízparancsolatát.
Miért azt?
Nagyon szeretem Dsida Jenőt, ez a vers pedig különösen fontos a számomra. Azt gondolom, a Tízparancsolattal így 24 évesen maximálisan azonosulni tudok. Nem tartozok azok közé akiket sztárolnak, sőt...
.jpg)
Miért alakult ki két pólus szerinted ma Magyarországon?
Vagy tömjéneznek valakit, vagy egyáltalán nem foglalkoznak vele. Mindenki mást akar. Van akit az tesz boldoggá, hogy elmond egy verset. Nekem ez a perverzióm. A mondanivalóm a versben rejlik. Persze sok mindentől függ, melyik pólusra kerül az ember: tanárok, neveltetés... Számomra például két nagyon szeretett és mélyen tisztelt tanárom, Varga Éva és Császár Angéla mutatta az utat. De egyébként sem vagyok sztáralkat.
Miben vagy más a Színművészeti Egyetemen végzetteknél?
Hogy engem oda nem vettek fel. Nem hinném, hogy bármilyen szempontból más vagyok.
A színháztörvény bizonyára téged is foglalkoztat. Hogyan nyilvánul ez meg a Magyar Színház esetében?
Januárban például két hétig „pihentünk”, azaz nem volt előadás. Így próbálja a színház a költségeket csökkenteni. Szóval aki tud, elvállal más munkát. Ha van.
Jelenleg hogyan lehet megélni a színészmesterségből?
Mi, a Magyar Színház színészei szerencsés helyzetben vagyunk, mert közalkalmazottak vagyunk. Tehát van egy adott közalkalmazotti fizetésünk. Szerintem így könnyebb megélni, mint a szabadúszóknak. Nagyon telített a pálya és kevés a színház, és az igény is egyre kevesebb. Be is fognak zárni a színházak.
Milyen munkát lehet elvállalni, ha történetesen nem közalkalmazottként játszol, vagy, ahogy említetted, költségcsökkentés céljából nem léphetsz színpadra?
Leginkább reklámszerepekből próbálunk pénzt keresni. Illetve szinkronból, bár, nagyon nehéz bekerülni.
Miért?
Mert nagyon sokan vagyunk. Úgymond túlkínálat van színészekből, és nincs annyi feladat. Előbb-utóbb ugyanazokat foglalkoztatják, akik aztán kirobbanthatatlan tömbökké válnak.
Milyenek a magyar színészek esélyei?
Az esély saját sorsunktól függ. A színház olyan, mint a szerelem. Ha valakibe beleszeret egy rendező, vagy a színészek egymásba szeretnek, és az egyiknek hatalma van, akkor működik. A szerelem pedig vagy jön, vagy nem. Szerintem nincs erre recept. Én nem a szerencsében hiszek, hanem abban, hogy ez egy saját út, amit megteszünk. A Színművészeti Egyetemről is nagyon sokan jönnek el úgy, hogy nincs további lehetőségük, és nem kapnak felkéréseket. Ma már mindegy tehát, hol végzel.
Kivel alakult ki ez a "szerelem"?
Csomor Csillával sikerült. Nagyon jó volt vele dolgozni. Végh Péterrel szintén. Ezek a kapcsolatok akkor fejlődnek, ha kívülről látjuk egymást. Megnéz például egy próbán, és talán jobban látja a hibáimat, mint egy rendező. Jobban tud azonosulni velem. Csilla szeret engem, ezt érzem. Mellette szabadon csinálhatom, amit akarok. Ő az a színész, aki mindig úgy kezeli az előadásokat, hogy ez első és megismételhetetlen. Fontos, hogy egymásra tudjunk nézni. Nekem ez nagyon nagy probléma volt sokáig. Szakácsi Sándor mondta, hogy nézzek rá. Mondtam neki, hogy nézem, de azt mondta: Nem Domi, nem nézel. És igaza volt. Csak a saját elképzeléseimet, falaimat néztem, nem őt.
Kivel dolgoznál együtt szívesen még?
Csernus Mariannal még soha nem dolgoztunk együtt. Legfőképpen színészekkel, partnerekkel szeretnék közös munkát, nem rendezőkben gondolkozom. Persze egy jó rendezőnek nincs párja, de szerintem a kollegáktól tanul az ember a legtöbbet. Tőlük olyan impulzusokat kaphatsz, ami a jellemfejlődésedhez elengedhetetlen.
Mi kell ehhez, hogy ideáig eljusson egy színész? Hogy ne akarjon állandó reflektorfényben lenni?
Azt hihetné az ember, ez az egyetlen út... Te viszont más utakat jársz.
Ismét a tanárokat tudom felhozni. Nagyon fontos hogy valaki higgyen az emberben, és adjon neki egy esélyt, hogy megmutathassa önmagát. A másik tényező pedig az egész életem. Ha nem azok a barátaim, szerelmeim, iskoláim lettek volna, ha nem azokat a könyveket olvasom és nem azokat a filmeket nézem, akkor nem lennék olyan, amilyen.
A Színművészeti Egyetemen végzettek csaknem fele általában más pályán kezd el mozogni.
Mert nincs annyi „pozíció”, ahányan vagyunk.
Ez a tehetségtől függ?
Meggyőződésem, hogy egyáltalán nem. A szerelemtől függ, amiről már beszéltem. Ami létrejöhet egy igazgatóval, egy kollegával, egy rendezővel. Amit megláthat bennem valaki, hogy igen, én ezzel az emberrel együtt akarok dolgozni. Azt mondják egyébként, régen jobb volt a helyzet. A színházigazgatók egy egész életben gondolkoztak: most ezt játszod, három év múlva azt, hat év múlva amazt. Előre be volt kalkulálva egy fejlődési út. Ma játszol egy szerepet, holnap jön a következő, aki eljátssza ugyanazt. Már nem érési folyamatként van jelen a színjátszás. Azt kell csinálnod, amire kereslet van. Régen a fiatalok lehettek rosszak. Volt arra idő, hogy ne legyél tökéletes. Ma ezért mindenkiben benne van ez a stressz, a megfelelni akarás, hogy egy biztosan nézhető alakítást nyújtsanak. És nem is próbálkoznak, nem mernek extrát csinálni, nem mernek különlegesek lenni. Mert nem hibázhatnak. Tehát biztosra kell menni, mert holnap jön a következő főiskolás, vagy máshol végzett színész, vagy akárki. A másik változás, hogy régen volt színházra, kultúrára pénze az embereknek. És a szemléletük is más volt.
Ezek a versenyek pont ezért fontosak.
Igen. Számomra nagy öröm és szakmai elismerés ez a díj – megtisztelő, hogy ilyen nagy színészek, mint Béres Ilona vagy Kulka János előtt első helyezést tudtam produkálni.
Miért fontos neked a vers?
Verseket tanulni más. Ott csak te vagy. Nem kell hozzá rendező. Nem kell partner. Amit te létre akarsz hozni, önálló produkciót, megeheted, megvalósíthatod. Csak rólad szól, te találod ki te rendezed. A vers csak a tied. Szeretem, hogy felelős vagyok érte.
Viszed még valahova a Tízparancsolatot?
Felkért a Madách színház, ahol a közeljövőben lesz egy gála. Ott elmondom. Illetve a Versmondó Egyesület is rendez egy versenyt, oda is készülök a verssel.
