A horvátok szokásos stílusukkal kezdték a meccset, azaz nagyképűsködtek, lazán kezelték az egészet, mintha csak azt akarták volna tudtunkra adni, hogy itt bármi történik, csak ők nyerhetnek. Ez az első percekben nem tűnt egyértelműnek, mert volt idő, amikor még a vezetést is átvettük. Aztán ezzel vége is volt a fellángolásnak mára. Kihagytunk sebtiben két hetest, vagy más megközelítéssel Dragan Jerkovic kivédte a szemünket. Mindenesetre ez nekünk nagyon Dragan mért könnyelműsködés volt...
A horvátok elhúztak és mi már csak a hátukat nézhettük. Ugyan a védekezésünk egészen szépen működött, azonban a támadósorunk képtelen volt átvergődni a kapuig a horvát falon. Amennyiben mégis, akkor még mindig ott volt Jerkovic. A gondjainkat még tetézte, hogy a bíróküldésbe is némi hiba csúszhatott, ugyanis tréfás dolog egy horvát-magyarra szlovén bírót küldeni. Kristic és Ljubic - a névek is iránymutatóak - elég hangsúlyosan nyomták a horvátok szekerét, így aztán sorra kaptuk a kiállításokat, ha épp felzárkózhattunk volna. A horvátok még a végén trükköztek egy kicsit, hogy még jobban a földbe döngöljék a magyarok amúgy is megtiport lelkét.
Skaliczki László nem igazán értette az összeomlást, de reménykedhetünk, hiszen az általunk elvert dánok négy góllal pofozták le következő ellenfelünket, a címvédő spanyolokat. Tehát, ha csak matematikailag nézem bőven van mit keresnünk még ezen a VB-n.
