Tényleg véget érhet az emberiség 2026. november 13-án?

A világvége jóslata első hallásra meglehetősen nyugtalanító: egy tudományos számítás szerint éppen 2026. november 13-án, pénteken érkezhet el az a pillanat, amikor az emberiség saját túlszaporodása következtében elpusztítja önmagát.

A különös előrejelzés azonban nem egy friss kutatás eredménye. Az alapjául szolgáló tanulmányt még 1960-ban publikálta Heinz von Foerster osztrák-amerikai fizikus és kutatócsoportja a tekintélyes Science tudományos folyóiratban. Az írás provokatív címe is sokatmondó volt: „Doomsday: Friday, 13 November, A.D. 2026”, vagyis „Világvége: 2026. november 13., péntek”.

Hogyan számolták ki az emberiség végét?

A kutatók az elmúlt mintegy kétezer év népességi adatait elemezték, majd matematikai görbét illesztettek a világ népességének növekedésére. A számításaik alapja az a feltételezés volt, hogy az emberiség létszáma a korábbi növekedési ütemnek megfelelően, változatlanul emelkedik tovább. A matematikai modell szerint ebben az esetben a népességnövekedést leíró görbe 2026 novemberében végtelen értékhez közelítene. Más szóval a számítás azt jelezte, hogy ezen a ponton az emberiség elméletileg korlátlanul elszaporodna.

A kutatók következtetése szerint a túlnépesedés végül olyan mértéket öltene, amely matematikai értelemben az emberiség önpusztításához vezetne. A tanulmány annak idején világszerte nagy figyelmet kapott. A konkrét dátum, ráadásul a péntek 13-ához kapcsolódó időpont kiválasztása sem volt véletlen: Heinz von Foerster elsősorban a túlnépesedés problémájára akarta felhívni a figyelmet, amely az 1960-as években komoly társadalmi és tudományos viták középpontjában állt.

Érdekesség, hogy a modell egészen az 1990-es évek elejéig meglepően jól követte a tényleges népességnövekedést. Ezt követően azonban jelentősen lelassult a világ népességének gyarapodása, így az eredeti előrejelzés elveszítette érvényességét.

Miért nem következik be a világvége?

A Föld lakossága jelenleg is növekszik, de a növekedés üteme folyamatosan csökken. Ennek hátterében több, egymással összefüggő demográfiai folyamat áll. Kezdetben elsősorban azért emelkedett gyorsan a népességszám, mert egyre kevesebben haltak meg. Később azonban a világ számos országában csökkenni kezdett a családokban vállalt gyermekek száma is.

A népességnövekedés üteme 1963-ban érte el a csúcspontját, amikor évente meghaladta a 2 százalékot. 2020-ra ez az érték már 1 százalék alá esett. Az ENSZ előrejelzései szerint a Föld népessége várhatóan az 2080-as évek közepén érheti el a csúcspontját, hozzávetőleg 10,3 milliárd fővel. Ezt követően a világ lakosságának száma lassú csökkenésnek indulhat.

Mindez jól mutatja, miért nem tekinthető érvényesnek az 1960-as években készült számítás. A kutatók ugyanis nem számoltak azzal, hogy a társadalmi, gazdasági és demográfiai változások alapvetően átalakíthatják a népességnövekedés korábbi trendjeit.

Nem ez az első alkalom, hogy megjósolták a világ végét

Az emberiség történetében számos alkalommal jelentek meg olyan előrejelzések, amelyek egy konkrét dátumhoz kötötték a világ pusztulását. Ezek a jóslatok azonban eddig kivétel nélkül tévesnek bizonyultak. Már 1910-ben is komoly félelem övezte a Halley-üstökös megjelenését. Egyes újságok arra figyelmeztettek, hogy az üstökös csóvájában található mérgező gázok elpusztíthatják a földi életet.

A félelmeket ügyes kereskedők is igyekeztek kihasználni: gázálarcokat, állítólagos védőtablettákat és úgynevezett üstökösernyőket kínáltak azoknak, akik meg akarták óvni magukat a közelgő katasztrófától. Az üstökös végül elhaladt a Föld mellett, és természetesen semmilyen világméretű pusztulás nem következett be.

Később is számos hasonló jóslat látott napvilágot. Egy amerikai rádiós prédikátor például 2011. május 21-re hirdette meg az ítélet napját. december 21-én pedig a maja naptár egyik ciklusának lezárulása váltott ki világvége-várakozásokat. Sokan úgy értelmezték a naptári fordulót, mintha az egyben az emberi civilizáció végét is jelentené.

A tudományos előrejelzések sem tévedhetetlenek. Az 1972-ben publikált, A növekedés határai (Limits to Growth) című tanulmány például arra figyelmeztetett, hogy az emberiség hamarosan kifogyhat a létfontosságú nyersanyagokból. Azóta azonban új lelőhelyeket fedeztek fel, technológiai megoldások születtek, és számos nyersanyag még olcsóbbá is vált.

A jövő nem egyszerűen a múlt folytatása

Az ilyen világvége-előrejelzések egyik legnagyobb problémája, hogy a múltban megfigyelt tendenciákat változatlanul vetítik ki a jövőre. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja, hogy az emberek reagálnak a problémákra, alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, és új megoldásokat keresnek. A technológiai fejlődés, a társadalmi változások és az emberi döntések mind képesek megváltoztatni azokat a folyamatokat, amelyekből egy-egy előrejelzés kiindul.

Pontosan ez történt az 1960-as évek népességi modelljével is. Az emberiség az elmúlt 66 évben egészen más demográfiai pályát járt be, mint amilyet Heinz von Foerster és kutatótársai annak idején kiszámítottak. A 2026. november 13-ra megjelölt világvége tehát matematikai érdekesség, nem pedig valós tudományos veszélyjelzés.

Ha valaki esetleg már azon gondolkodott, hogy a pénteki világvégére hivatkozva végre őszintén megmondja a főnökének, mit gondol róla, érdemes még egyszer átgondolnia a dolgot. Úgy tűnik, hétfőn is lesz munkanap.