Az Európai Kutatási Tanács tízmillió eurós támogatását nyerte el F. Romhányi Beatrix, az MTA doktora

Az Európai Kutatási Tanács az Európai Unió legnagyobb, felfedező kutatásokat támogató pályázati rendszerét működteti. A Synergy Grant keretében olyan úttörő kutatásokat finanszíroz, amelyek megvalósításához több kutatásvezető egymást kiegészítő tudására és szoros együttműködésére van szükség. A szervezet 2026-ban összesen 500 millió eurót ítélt oda 48, egyenként két-négy kutatásvezetőből álló csoportnak.

A támogatást elnyert EDGE (The Experience of Diversity as the Genesis of East-Central Europe (14th – 18th centuries)) című projekt vezetője F. Romhányi Beatrix, az MTA doktora, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Régészeti Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a középkori Magyarország történeti földrajzának, településhálózatának és egyháztörténetének szakértője. Kutatótársai a lengyel Bogumił Szady, a lublini II. János Pál Katolikus Egyetem történeti földrajzzal és digitális bölcsészettel foglalkozó kutatója, valamint a cseh Petr Elbel, a brnói Masaryk Egyetem középkori egyházi intézményeket vizsgáló szakembere.

A három kutató Kelet-Közép-Európa 14. és 18. század közötti történeti fejlődésének újraértelmezésére vállalkozik. A térség lemaradását a hagyományos történeti magyarázatok elsősorban a megkésett modernizációval, a gyengébb városhálózattal, a politikai széttagoltsággal és a nyugati fejlődési mintáktól való eltéréssel hozzák összefüggésbe. Az EDGE projekt kutatói ezzel szemben abból indulnak ki, hogy a régió intézményi, etnikai, nyelvi és vallási sokfélesége nem feltétlenül a gyengeség jele volt, hanem hosszú időn keresztül az alkalmazkodóképesség, a társadalmi ellenálló képesség és az intézményi innováció egyik legfontosabb forrása lehetett.

A kutatás egyik legfontosabb módszertani újítása, hogy a történeti összehasonlítás alapegységévé a plébániát és a más felekezeteknél működő hasonló helyi intézményeket teszi. A plébánia a középkortól kezdve viszonylag tartós szervezeti keretet jelentett, amely a vallási feladatokon túl társadalmi, gazdasági és igazgatási funkciókat is betöltött. A plébániahálózat vizsgálata így olyan jelenségek összehasonlítására is lehetőséget ad, mint a népesség eloszlása, az oktatás, az adóztatás, a kereskedelem, a településhierarchia vagy a helyi intézmények sűrűsége.

A kutatócsoport mintegy 30 ezer plébánia és hasonló helyi intézmény adatait tervezi feldolgozni. A vizsgálat középpontjában a történeti Magyarország, Csehország és Lengyelország–Litvánia áll, de a szomszédos régiókra is kiterjed. A kutatók nemzetközi, többnyelvű történeti adatmodellt hoznak létre, térinformatikai és statisztikai módszerekkel vizsgálják a regionális különbségeket, valamint rekonstruálják a városok, mezővárosok, falvak, egyházi központok és más intézmények szerepét és egymáshoz való viszonyát. A statisztikai eredményeket helyi esettanulmányokkal és filológiai vizsgálatokkal ellenőrzik, hogy a történeti jelenségek értelmezése ne korlátozódjon pusztán a számszerű adatokra.

A projekt két központi hipotézist vizsgál: egyrészt azt, hogy Kelet-Közép-Európa perifériára kerülése térben és időben eltérő módon zajlott, másrészt azt, hogy az oszmán terjeszkedés, a Habsburg központosítás és Lengyelország felosztásai tartósan átalakították a helyi intézményrendszereket. A kutatók arra is választ keresnek, hogy az új- és jelenkori regionális különbségek mennyiben vezethetők vissza a középkori és kora újkori intézményi fejlődésre.

Az ERC támogatásával megvalósuló, hatéves nemzetközi projekt magyarországi kutatásainak az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézete ad otthont.