Sorsdöntő választásra készül Izrael: Netanjahu hatalma a tét

Izraelben minden adott egy kiélezett választási küzdelemhez. A keddi parlamenti választás előtt közzétett, pénteki közvélemény-kutatások szerint a kormánykoalíció és a legnagyobb ellenzéki tömb támogatottsága szinte azonos. Mintegy félmillió első választó járulhat az urnákhoz, és a hírek szerint körülbelül 70 ezer izraeli kifejezetten azért utazik haza külföldről, hogy leadja a voksát.

Szombat este Tel-Aviv központjában hatalmas tömeg gyűlt össze: az ellenzék támogatói kormányváltást követeltek. „Optimisták vagyunk” – mondta a 21 éves Omri. „Békét és biztonságot akarok, véget akarok vetni a korrupciónak, és azt szeretném, ha eltűnnének a vallási fanatikusok.”

A kampányt új módszerek is felpörgették, köztük a címlapokra szánt, mesterséges intelligenciával készített videók. A választási küzdelemnek azonban egy új szereplő is lendületet adott: Gadi Eisenkot, aki a jelek szerint komoly kihívója lehet Benjamin Netanjahunak, Izrael leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnökének.

A visszafogott tábornok lehet Netanjahu kihívója

Eisenkot első pillantásra aligha tűnik olyan politikusnak, aki felveheti a versenyt Netanjahu látványos, agresszív és a médiát kiválóan használó politikai stílusával. Viszonylag új szereplő a politikában, marokkói, munkásosztálybeli családi háttérrel rendelkezik, korábban pedig az izraeli hadsereg vezérkari főnöke volt. Nyugodt fellépéséről és konfliktuskerülőnek tűnő, visszafogott stílusáról ismert. Egyesek egyenesen „nem politikusnak” nevezik.

Eisenkot és centrista pártja, a Jásár az utóbbi időszak több közvélemény-kutatásában is megelőzte Netanjahut és a Likudot. A legutóbbi ilyen felmérést pénteken tették közzé, az izraeli választási szabályoknak megfelelően.

Az izraeli politikában ugyanakkor nem feltétlenül az a párt kerül hatalomra, amelyik a legtöbb szavazatot szerzi: a kormányalakítás kulcsa a koalícióépítés. Mivel az előrejelzések alapján a verseny rendkívül szoros, Eisenkot erősödése tovább élezi a küzdelmet. Sok izraeli úgy látja, hogy a választás az ország jövője szempontjából egzisztenciális jelentőségű.

A múlt héten a ramlei, etióp zsidó közösségnek otthont adó központban figyeltem meg, ahogy Eisenkot biztonsági emberek és tanácsadók gyűrűjében elhalad a kamerák előtt. A rendezvény egyik résztvevője, David, elegáns öltönyt és frissen vasalt inget viselő férfi, aki elmondása szerint korábban már találkozott a politikussal.

„A szemébe néz az embernek, nem úgy viselkedik, mint egy vezető, aki lenézi a másikat” – mondta. „És figyel is arra, amit mondanak neki. Nagyon együttérző.” Eisenkot népszerűségét sokan személyiségével és társadalmi hátterével magyarázzák. A halkan beszélő, katonai múltú politikus a gázai háborúban veszítette el a fiát. Saját magát az izraeli társadalom „perifériájáról” érkező emberként mutatja be, szembeállítva magát a gazdag városi elit képviselőivel.

Marokkói származása a hónap elején került a választási kampány középpontjába, amikor egy Netanjahu-párti felszólaló egy televíziós vitában rasszista sértéssel, „marokkói majomként” utalt rá. Eisenkot a ramlei központban összegyűlt hallgatóság előtt úgy fogalmazott: „Ezek a választások sok mindenről szólnak. A biztonságról, a gazdaságról, az oktatásról… de mindenekelőtt Izrael Állam identitásáról, arról, hogy milyen Izraelt akarunk látni. Zsidó államot, demokratikus államot, liberális, toleráns és egyenlőségen alapuló államot.”

Ez a kijelentés az ellenzék számára különösen fontos. A kormány bírálói szerint Netanjahu kabinetje veszélyezteti az izraeli demokráciát. Érveik között szerepel az igazságszolgáltatás jogköreinek korlátozására irányuló kormányzati törekvés, valamint az, hogy a miniszterelnök nem hajlandó állami vizsgálóbizottságot felállítani a 2023. október 7-i támadások ügyében. Netanjahu arra hivatkozik, hogy a Legfelsőbb Bíróság elfogult lenne vele szemben.

Eisenkot és más ellenzéki vezetők azzal próbálják elhódítani a szavazókat a jobboldali Likudtól, hogy állami vizsgálatot ígérnek a támadások körülményeinek feltárására. Egy friss felmérés szerint a zsidó izraeliek több mint 70 százaléka támogatja ezt.

Eisenkot emellett azt is megígérte, hogy érvényt szerez a bírósági döntéseknek az ultraortodox zsidók kötelező katonai szolgálatával kapcsolatban. Ez az intézkedés nemcsak az ellenzéki szavazók, hanem a jobboldali választók körében is népszerű.

Netanjahu a biztonságra építi a kampányát

Benjamin Netanjahu a „Nincs megadás” jelszó köré építette kampányát, amelyben Izrael biztonságát állítja a középpontba. A miniszterelnök rendszeresen azzal vádolja ellenfeleit, hogy túl engedékenyek a biztonsági kérdésekben. Közben a jobboldali választók azon félelmeire is épít, hogy az ellenzéki zsidó pártok az arab pártokkal szövetkezve szerezhetnek többséget, ami szerinte veszélyeztetné az ország biztonságát.

Izrael lakosságának körülbelül egyötöde arab; közülük sokan palesztin izraeli állampolgárként határozzák meg magukat. A mostani választás az első azóta, hogy a Hamász vezette fegyveresek 2023. október 7-én áttörték a Gázai övezet határkerítését. A támadásokban csaknem 1200 ember halt meg, 251 embert pedig túszul ejtettek.

A történtek Izrael történetének legsúlyosabb biztonsági kudarcát jelentették. Három évvel később azonban Netanjahu ismét úgy indul a választáson, mint aki saját állítása szerint egyedül képes garantálni az ország biztonságát.

„Ha a hadsereg időben felébresztette volna, ez nem történt volna meg” – mondta Shlomi Basher, a miniszterelnök egyik elszánt híve, akivel a jeruzsálemi Mahane Jehuda piac egyik pincekávézójában beszélgettem. „Bizonyos felelősség terheli, de október 7. után teljesen megváltoztatta a Közel-Keletet.”

Netanjahu következetesen azt hangsúlyozza, hogy az október 7-i támadásokat követő, Gázában, Libanonban és Iránnal szemben folytatott izraeli háborúk csökkentették az országot fenyegető, egzisztenciális veszélyeket. „Újra meg kell választanunk, hogy befejezhesse ezt a munkát” – mondta Shlomi. „Szerintem a világ egyik legjobb vezetője. A világ nagy része szereti és tiszteli, mert erős ember, és helyesek az elképzelései.”

Netanjahu hagyományosan stabil jobboldali szavazóbázisra támaszkodhatott, ezúttal azonban a felmérések támogatottságának csökkenését vetítik előre. Egyes szavazók az Eisenkotéhoz hasonló ellenzéki pártok felé fordulhatnak. Mások – köztük a Likud több régi támogatója – éppen ellenkező irányba mozdultak el: az október 7-i támadások hatására a még radikálisabb jobboldali pártokat választanák.

Október 7. a szélsőjobboldalt is megerősítette

Eyal Hajbi tartalékos alezredes, a Gázai övezet határán fekvő, Netanjahu egyik fellegvárának számító Szderót regionális polgári védelmi egységének vezetője több barátját és kollégáját veszítette el a támadásokban. Irodájában naponta gyertyát gyújt az emlékükre. Azt mondta, kedden, amikor leadja a szavazatát, rájuk is gondol majd.

A Gázai övezet északi részének romjai fölé magasodó dombháton állva a teljesen lerombolt Beit Lahija és Beit Hanún városrészek felé mutatott. „Ami engem illet, október 7. után mindannyiukat el kellene törölni a föld színéről” – mondta. „Megváltozott az, ahogyan Gázára tekintek. Korábban nem mondtam volna, hogy el kell pusztítani.”

Hajbi elmondása szerint korábban ő és családja mindig a Likudra szavazott, most azonban Itamar Ben-Gvir szélsőjobboldali pártját, a Zsidó Erőt választja. „A családom még szélsőségesebbé vált, mint valaha. Régebben még mérlegeltük a dolgot, ma már nem gondolkodunk kétszer: szavazunk” – fogalmazott.

A közvélemény-kutatások szerint a bizonytalan szavazók aránya 10 százalék alatt van, és közülük is csak kevesen fontolgatják, hogy a kormányoldal és az ellenzék között váltsanak. Ben-Gvir, aki Netanjahu koalíciós kormányában a nemzetbiztonsági miniszteri posztot tölti be, látványos közösségimédia-kampányokkal igyekszik megszólítani a fiatalokat. Az egyik vezető izraeli napilap, a Jediot Ahronot október 9-én közzétett felmérése szerint az első választók több mint 16 százaléka a hozzá hasonló szélsőjobboldali pártokra szavazna.

Szderótban egy közeli vallási főiskola négy, 18 éves diákja arról beszélt, hogy az október 7-i támadások sokkal erősebben befolyásolták politikai nézeteiket, mint a szüleikét. Mindannyian a másik szélsőjobboldali pártot, a Bezalel Szmotrics pénzügyminiszter vezette Vallásos Cionizmust tervezték támogatni.

„A mai fiatal generáció már érti, hogy a békés utak nem működnek” – mondta egyikük, Aviad Elmahach. „Az idősebbek, akik beleragadtak a megszokott gondolkodásmódjukba, nehezebben változtatnak. A fiatalok viszont megértik, hogy erőre és vasökölre van szükségünk. Csak így győzhetünk.”

Szerinte október 7. legfontosabb tanulsága az, hogy Izraelnek a lehető leghatározottabban kell fellépnie a palesztinokkal szemben. A Hamász irányítása alatt álló gázai egészségügyi minisztérium adatai szerint azóta több mint 74 ezer palesztin halt meg az izraeli hadműveletekben. Az ENSZ megbízhatónak tartja ezeket az adatokat.

„A fiataloknak új a nézőpontjuk, még nem rögzültek bennük a politika régi beidegződései, és pontosan értik, miért szavazunk Szmotricsra. Ez azt jelenti, hogy erővel tartjuk meg a földet, és nem adunk semmit a palesztinoknak békés gesztusokért cserébe” – mondta a diák.

A gázai határ mentén a biztonságnál fontosabb szempontok is vannak

A Gázai övezet határától valamivel délebbre találhatók azok a kibucok, amelyeket a Hamász fegyveresei lerohantak a támadások napján. Ezek a közösségek évtizedeken át az izraeli baloldal bástyáinak számítottak. Közéjük tartozik Nir Oz is, ahol október 7-én 47 embert öltek meg, 76 embert pedig túszul ejtettek.

Három év elteltével a lakók fokozatosan visszatérnek. A 26 éves Gal Pauker péntekenként borozót működtet a Gázai övezet határán fekvő kis szőlőültetvénye mellett. A sivatagi nap ellen néhány faasztal fölé bézs vásznakat feszített ki. Nagyapja, Gideon is a 2023. október 7-i támadások áldozata lett.

Gal és édesanyja, Galia arról is beszélt, megváltoztatta-e a politikai nézeteiket a tragédia. „Változásra van szükségünk. Nem élhetünk tovább ezzel a kormánnyal” – mondta Galia. „És most nem a biztonságról beszélek, hanem mindenekelőtt az emberségről.”

Korábban centrista pártokra szavazott, most azonban Eisenkot mellett döntött. Úgy fogalmazott, azért bízik benne, mert „átlagos embernek tűnik, és remélem, kitart amellett, amit most mond”. Fia, Gal még nem döntött véglegesen Eisenkot és a Jair Golan volt vezérkari tábornok vezette, baloldali Demokraták pártja között.

„Nem vagyok naiv. Tudom, hogy a fiatalabb generációk körében sokkal harciasabb hangok is vannak” – mondta. „Nem tudom, hogy Eisenkot biztonsági szempontból jobb lenne-e Golannál, de szerintem nagyobb problémáink is vannak: a gazdaság, a társadalmi gondok, az oktatás és az egészségügy. Október 7-én nem új szomszédokat kaptunk. Az esemény súlyos volt, de nem változtatta meg azt, ahogyan önmagunkra tekintünk.”

Az ellenzék sem ígér gyökeres fordulatot a palesztin kérdésben

Az izraeli választók számára a biztonság és a demokrácia közötti választás régóta meghatározó politikai törésvonal. Az október 7-i támadások és Izrael történetének egyik legjobboldalibb kormányzati időszaka tovább mélyítette ezt a megosztottságot.

A legfontosabb nemzetközi kérdésekben azonban a kormány és az ellenzék álláspontja nem feltétlenül különbözik annyira, mint elsőre látszik. Gadi Eisenkot azt ígérte, hogy 18 hónapon belül véget vet a Hamász gázai uralmának. Ezt vagy egy Egyesült Államok vezette béketerv révén, vagy katonai és hadműveleti eszközökkel valósítaná meg.

Az ellenzék valamennyi meghatározó vezetője támogatja valamilyen formában az izraeli telepek fenntartását a megszállt Ciszjordániában. A telepek területe a jelenlegi kormány alatt jelentősen bővült, és a nemzetközi jog szerint illegálisak.

Az ellenzéki vezetők közül senki sem kötelezte el magát nyíltan a teljes jogú palesztin állam létrehozása mellett. Netanjahu ezzel szemben kifejezetten megígérte, hogy megakadályozza annak létrejöttét. Eisenkot egy olyan megoldásról beszélt, amely megteremtené az „autonómia vagy állam mínusz” feltételeit, miközben a végső biztonsági ellenőrzés Izrael kezében maradna.

A keddi választás patthelyzetet is eredményezhet. Előfordulhat, hogy sem a kormányoldal, sem az ellenzék nem tud többséget alakítani az arab pártok támogatása nélkül. A felmérések szerint ezek a pártok elegendő mandátumot szerezhetnek ahhoz, hogy döntő szerepük legyen a kormányalakításban. Az izraeli zsidó ellenzéki pártok közül azonban egy kivételével mindegyik elutasította az együttműködést a két arab párttömb valamelyikével.

Netanjahu eközben egyre határozottabban figyelmeztet az Irán felől érkező újabb fenyegetésekre. Az ellenzék egyes szereplői a választás esetleges megzavarásának veszélyére hívják fel a figyelmet, míg izraeli jogvédők arra figyelmeztetnek, hogy tovább fokozódhat a telepesek erőszakos fellépése a megszállt Ciszjordániában.

Az ország belpolitikai instabilitása így egyszerre teheti próbára az izraeli demokráciát és teremthet újabb biztonsági kockázatokat.

A választás tétje ezért messze túlmutat azon, hogy Benjamin Netanjahu marad-e a miniszterelnök. Arról is döntés születhet, milyen irányba mozdul el Izrael: a biztonság nevében tovább erősödő jobboldali politika, vagy egy demokratikusabb, toleránsabb és társadalmilag nyitottabb ország felé.

Kép: Wikimedia Commons