Rejtett egészségügyi előnyt találtak a színes rizsfajtákban

A rizs a világ népességének több mint fele számára alapélelmiszer, tápanyag-összetételéről azonban még mindig vannak feltáratlan részletek. A gabonaszem több mint 85 százalékát keményítő alkotja, emellett mintegy 10 százalékban fehérjét és nagyjából 2 százalékban zsírt tartalmaz. Éppen a kis mennyiség miatt a rizsben található zsírokra eddig jóval kevesebb figyelem jutott, mint a keményítőre.

A japán kutatók most ezt a kevéssé vizsgált területet vették górcső alá. Összesen 56, Japán különböző részeiről származó japonica rizsfajtát elemeztek, köztük barna, vörös, zöld és fekete változatokat. A japonica a világ rizsfogyasztásának mintegy 15 százalékát adja, és főzés után jellemzően puha, enyhén ragacsos állagú.

Több száz különböző zsírmolekulát azonosítottak

A korszerű folyadékkromatográfiás és tömegspektrometriás módszerekkel végzett elemzés során a kutatók 196 különböző lipidmolekulát azonosítottak, öt nagyobb csoportba sorolva őket.

A vizsgált fajták között jelentős különbségeket találtak. Különösen a fekete és a zöld rizs emelkedett ki, amelyek a kutatók által alkalmazott egészség-elősegítő index alapján kedvezőbb lipidprofillal rendelkeztek.

Ezekben a pigmentált rizsekben többek között olyan zsírok is jelen voltak, mint a FAHMFA-k és az LNAPEs. Korábbi biológiai vizsgálatok alapján ezekhez a lipidfajtákhoz gyulladáscsökkentő és anyagcsere-folyamatokat támogató hatásokat is kapcsoltak. A mostani kutatás külön érdekessége, hogy a FAHMFA-kat első alkalommal mutatták ki rizsben.

A kutatók szerint a rizsben található zsírok kis mennyiségük ellenére szerepet játszhatnak a tápérték, az íz és a gabonaszem minőségének meghatározásában. Emellett a sejthártyák működésében, az energiatárolásban és bizonyos jelátviteli folyamatokban is részt vesznek.

Lassabban emésztődött a keményítő

A vizsgálat másik fontos része azt vizsgálta, hogyan viselkednek a különböző rizsfajták a szervezet emésztési folyamatait utánzó laboratóriumi körülmények között. A rizsmintákat megfőzték, majd emésztőenzimekkel kezelték, és megmérték, milyen gyorsan bomlik le bennük a keményítő.

A fekete és zöld japonica rizs keményítője lassabban bomlott le, mint a hagyományos fehér rizsé. Ez arra utal, hogy fogyasztásuk után a glükóz fokozatosabban kerülhet a véráramba, ami mérsékeltebb vércukorszint-emelkedéssel járhat.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat nem közvetlenül embereken mérte a vércukorszintet, hanem laboratóriumi emésztési modellt alkalmazott. Az eredmények ennek ellenére új lehetőségeket vetnek fel a pigmentált rizsfajták és az anyagcsere kapcsolatának kutatásában.

A Hokkaidói Egyetem kutatócsoportja szerint a jövőben ezek az eredmények hozzájárulhatnak olyan úgynevezett funkcionális élelmiszerek fejlesztéséhez, amelyek célzottan támogathatják a vércukorszint szabályozását és más életmóddal összefüggő betegségek megelőzését.