A „Kanada-hatás”: mely európai vállalatok profitálhatnak a szorosabb kapcsolatokból?

A Kanada és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi konfliktus egyre szorosabb együttműködés felé tereli Ottawát az Európai Unióval. Az európai vállalatok számára ez már konkrét üzleti lehetőségeket teremt, elsősorban a védelmi iparban, a repülőgépiparban és az ipari technológiák területén.

Mark Carney kanadai miniszterelnök szerdán Strasbourgban álló ovációt kapott az Európai Parlamentben – ez egy külföldi kormányfő esetében korántsem mindennapos esemény. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke később politikai jelentést is adott a fogadtatásnak.  „Szeretnék együtt dolgozni önnel azon, hogy Kanada lehessen az EU első társult tagja” – mondta az Európai Unió helyzetéről szóló éves beszédében.

Von der Leyen a kapcsolat szélesebb keretét a „Jövő Szövetségeként” írta le, amely a védelem, az energia, a technológia, a kritikus fontosságú nyersanyagok és az Északi-sarkvidék kérdéseit is magában foglalná.

Mit jelentene a „társult tagság”?

Az uniós szerződésekben jelenleg nincs hivatalosan meghatározott „társult tag” kategória, amelyhez Kanada egyszerűen csatlakozhatna. Egy ilyen státusz létrehozásához a tagállamok megállapodására, valamint összetett jogi tárgyalásokra lenne szükség. Ráadásul a Kanadával kötött Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodást (CETA) csaknem egy évtizeddel az EU és Kanada közötti megállapodás aláírása után sem ratifikálta teljes körűen tíz tagállam, köztük Franciaország és Olaszország.

Carney korábban azt is jelezte, hogy Kanada nem kíván teljes jogú uniós tagságot. Ottawa ehelyett egy „egyedi szövetséget” szeretne kialakítani, amely túlmutatna egy hagyományos szabadkereskedelmi megállapodáson. Egyelőre ezért inkább politikai jelzésről, mintsem kidolgozott jogi konstrukcióról van szó. A kereskedelmi kapcsolat azonban ettől függetlenül már most is gyorsul.

Az EU–Kanada kereskedelem már előnyből indul

Az EU és Kanada közötti áru- és szolgáltatáskereskedelem 2016 óta több mint 81 százalékkal nőtt. Az uniós tagállamok tanácsának adatai szerint 2025-ben az értéke valamivel meghaladta a 130 milliárd eurót. A CETA egy évvel később, 2017-ben lépett ideiglenesen hatályba. Az uniós áruexport Kanadába 48,9 milliárd eurót tett ki, miközben a szolgáltatásexport további 29,4 milliárd eurót ért el.

Németország tavaly mintegy 12 milliárd euró értékben exportált árukat Kanadába. Olaszország 6,3 milliárd euróval, Franciaország pedig 4,4 milliárd euróval követte. Az európai exportban elsősorban a gépek, vegyipari termékek, gyógyszerek és közlekedési eszközök dominálnak. Az európai gépexport értéke tavaly rekordot, 9,5 milliárd eurót ért el. Az elektromos berendezések kivitele a 2022-es 2 milliárd euróról 3,3 milliárdra emelkedett, miközben a személyautók exportja 2,9 milliárd euróról 4,4 milliárd euróra nőtt ugyanebben az időszakban.

A legnagyobb növekedést azonban a repülőgépipar produkálta: a hajtóművel rendelkező repülőgépek értékesítése a 2022-es 449 millió euróról tavaly 1,2 milliárd euróra emelkedett.

Az európai védelmi vállalatok előtt nyílhat meg először az út

A védelmi ipar szolgáltatja a legkézzelfoghatóbb bizonyítékot arra, hogy Kanada a hagyományos amerikai beszállítókon túl is keres partnereket. Ottawa júliusban a német TKMS AG & Co. KGaA hajógyártó vállalatot választotta ki előnyben részesített beszállítóként legfeljebb 12 új tengeralattjáróhoz. A TKMS a Thyssenkrupp AG-ból vált ki tavaly októberben.

A végleges szerződést még nem írták alá, a döntés azonban egy európai vállalatot állít Kanada egyik legnagyobb katonai beszerzési programjának középpontjába. A svéd Saab szintén komoly előrelépést tett. Kanada a vállalatot választotta ki előnyben részesített beszállítóként hat GlobalEye légtérfelderítő repülőgéphez, megelőzve a Boeing és az L3Harris ajánlatait.

A GlobalEye repülőgépek alapját a kanadai Bombardier üzleti repülőgépei adják. A Saab azt ajánlotta, hogy a gyártási és integrációs munka jelentős részét Kanadában végezze el, így az európai érzékelő- és küldetésrendszereket kanadai gyártással kombinálnák.

Kanada júniusban emellett első nem európai országként csatlakozott az EU SAFE védelmi programjának beszerzési rendszeréhez. Ez lehetővé teszi a kanadai gyártók számára, hogy hozzáférjenek az európai közös beszerzésekhez, és megkönnyíti az európai védelmi vállalatok számára is, hogy kanadai cégeket vonjanak be beszállítói láncaikba.

Az Airbus és a Siemens már most is erős pozícióban van

A lehetőségek azonban nem korlátozódnak a katonai felszerelésekre. Az Air Canada határozott megrendelést adott le az Airbusnál nyolc A350-1000 típusú repülőgépre.  A kanadai kormány emellett az Airbust bízta meg négy új A330-as légi utántöltő repülőgép beszerzésével, valamint további öt repülőgép átalakításával. A program teljes értéke 3,6 milliárd kanadai dollár, azaz mintegy 2,2 milliárd euró. Az első újonnan gyártott repülőgép júliusban teljesítette első repülését.

Ottawa további 1,5 milliárd kanadai dollárt – mintegy 930 millió eurót – különített el a flotta üzemeltetésének fenntartására. A német Siemens öt év alatt 150 millió kanadai dollárt, körülbelül 97 millió eurót fektet be egy kanadai kutatóközpontba, amely mesterséges intelligenciával támogatott akkumulátorgyártási technológiák fejlesztésével foglalkozik.

A francia Keolis, Systra és SNCF Voyageurs vállalatok szintén részt vesznek a 2025-ben kiválasztott Cadence konzorciumban. A konzorcium feladata az Alto nevű, tervezett nagysebességű vasút fejlesztése Toronto és Québec City között. Kanada mintegy 2,4 milliárd eurót különített el a projekt fejlesztési szakaszára.

A kritikus fontosságú nyersanyagok lehetnek a következő nagy lehetőség

Kanada nikkel-, lítium-, réz- és egyéb kritikus nyersanyagkészletei újabb együttműködési lehetőséget teremthetnek. Európa csökkenteni szeretné függőségét azoktól a beszállítóktól, amelyekből kevés, politikailag vagy geopolitikailag kockázatos forrás áll rendelkezésre.

Kanada eközben több beruházást, feldolgozókapacitást és az Egyesült Államokon kívüli vevőt szeretne. Márciusban az Európai Beruházási Bank és a kanadai kormány szándéknyilatkozatot írt alá arról, hogy megvizsgálják a kanadai kritikusnyersanyag-projektek finanszírozásának lehetőségeit. A megállapodás egyelőre nem tartalmaz konkrét pénzügyi kötelezettségvállalást.

Ha az együttműködés tovább mélyül, az európai vállalatok számára lehetőséget teremthet a bányászati technológiák, a nyersanyag-feldolgozás, az újrahasznosítás és az akkumulátorgyártás területén.

Mit kérhet Európa a szorosabb hozzáférésért?

A CETA 2024-re a vámvonalak 99 százalékát eltörölte. Egy új, szorosabb szövetségnek ezért ennél többet kellene kínálnia pusztán a vámok további csökkentésénél. A következő előrelépést elsősorban az állami beszerzésekhez való hozzáférés, a beruházások, a digitális kereskedelem, a szakemberek mobilitása és a szabványok kölcsönös elismerése hozhatja. A szélesebb hozzáférés ugyanakkor azt is jelentheti, hogy Kanadának bizonyos ágazatokban közelítenie kellene szabályozását az uniós normákhoz.

Arról azonban korai lenne beszélni, hogy Kanada minden területen – a mezőgazdaságtól az adatvédelemig – átvenné az európai szabályokat. Ez attól függ majd, hogy pontosan mit jelentene a jövőben az „asszociált tagság”. Angelo Katsoras, a National Bank of Canada geopolitikai elemzője augusztusi elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy Brüsszel egyre inkább a közbeszerzési szabályokat, támogatásokat, vámokat és a helyi tartalomra vonatkozó előírásokat használja arra, hogy ösztönözze a gyártást Európán belül.

Ez nehézségeket okozhat a kanadai vállalatok számára, amelyek be akarnak lépni az európai piacra. Katsoras szerint az Egyesült Államokon kívüli piacok – például az EU – felé történő kereskedelmi diverzifikáció nehezebb lehet, mint ahogy azt sokan várják. Ugyanez a logika fordítva is érvényes: az európai vállalatok akkor lehetnek sikeresebbek Kanadában, ha nem kizárólag exportálnak az országba, hanem helyi beruházásokat és termelést is létrehoznak.

Kiválthatja-e Európa az Egyesült Államokat?

A rövid válasz: nem. Az Egyesült Államok 2025-ben a kanadai áruexport 71,7 százalékát vette fel. Az Európai Unió ezzel szemben Kanada teljes árukereskedelmének 8,7 százalékát képviselte.

Kanada rövid idő alatt nem tudná kiváltani azokat a vezetékeket, vasútvonalakat, gyárakat és határon átnyúló beszállítói láncokat, amelyek déli szomszédjához kapcsolják. Reálisabb forgatókönyv a beruházások és az állami megrendelések fokozatos átrendeződése.

A védelmi iparban és a vasúti fejlesztésekben ez gyorsabban megtörténhet, mivel ezekben az ágazatokban a kormányok közvetlenül választják ki a beszállítókat. A kritikus fontosságú nyersanyagok, az akkumulátortechnológia és az energetikai infrastruktúra ezt követően kerülhet előtérbe, ahogy fejlődnek a finanszírozási lehetőségek és a beszállítói láncok.

Kanada európai fordulata ezért nem annyira az Egyesült Államoktól való gazdasági elszakadás, mint inkább annak felismerése, hogy nem érdemes egyetlen partnerre támaszkodni. Az európai vállalatok számára pedig nem feltétlenül azok kínálják majd a legnagyobb lehetőséget, amelyek a legtöbbet exportálják Kanadába. Inkább azok a vállalatcsoportok kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe, amelyek képesek az európai technológiát kanadai termeléssé, beruházássá és munkahelyteremtéssé alakítani.