25 ezer éves rituálék nyomait őrizte egy ausztrál barlang

A GunaiKurnai Ausztrália egyik őslakos népe, amely Gippsland és a déli viktóriai Alpok hagyományos őrzője. A területükön található barlangok régóta kapcsolatban állnak spirituális gyakorlatokkal. A 19. században lejegyzett beszámolók és a szóbeli hagyományok szerint ezekben a helyeken a „mulla-mullung” néven ismert, nagy tudású nők és férfiak, valamint más spirituális gyakorlók mágikus, gyógyító és ártó rítusokat végeztek.

Több ezer év alatt egymásra rakódott hamurétegek

A kutatók szerint a Cloggs Cave-ben talált növényi maradványok azt mutatják, hogy az úgynevezett Régi Ősök a környező területekről egész fűcsomókat vittek a barlangba, amelyeket vékony rétegekben szétterítettek és elégettek. Az idők során az üledék befedte ezeket a hamurétegeket, így azok egymás fölött megőrződtek.

A kutatók mikroszkopikus növényi maradványokat, úgynevezett fitolitokat vizsgáltak. Ezek a növényi szövetekben kialakuló, szilícium-dioxidból álló apró struktúrák, amelyek a növény pusztulása után is fennmaradhatnak. Mivel a sötét barlangban a növények nem tudnak természetes módon növekedni, a maradványokat emberek vagy állatok, például erszényesek vihették be. Az elégett fitolitok azonban egyértelműbb bizonyítékot jelentenek az emberi tevékenységre.

A 2019-ben és 2020-ban végzett ásatások során két, 1,5, illetve 2,3 méter mély kutatóárokban több ezer fitolitot azonosítottak. A felsőbb rétegekben 73 vékony hamuréteget találtak, amelyek körülbelül 4400 és 1600 évvel ezelőtt keletkeztek. A korukat optikailag stimulált lumineszcenciával és gyorsítós tömegspektrometriás szén-dioxid-kormeghatározással állapították meg.

A leletek között egy 28 centiméter magas, álló követ is találtak. A későbbi vizsgálatok szerint ezt mintegy 2000 évvel ezelőtt szándékosan helyezték el a barlangban, valószínűleg rituális célból.

Gondosan kiválasztott növényeket égettek el

A kutatók összesen 29 különböző növénytípust azonosítottak a fitolitok alapján. A maradványok akár 97 százalékát is fűfélék alkották, köztük hidegebb éghajlatot kedvelő, valamint melegebb és nedvesebb környezetben élő fajok. A szárazságtűrő fűfélék, illetve a gyógynövények és fás szárú növények maradványai jóval ritkábbak voltak.

Ez arra utal, hogy a barlang használói nem egyszerűen a közelben található növényzetből gyűjtöttek, hanem tudatosan választották ki a felhasznált füveket. A kutatók a növények különböző részeit – szárat, levelet, virágot és gyökeret – is megtalálták, ami azt jelzi, hogy egész növényeket vittek be a barlangba, beleértve az emberi fogyasztásra alkalmatlan részeket is.

A fitolitok mintegy 18 százalékán égés vagy olvadás nyomai látszottak. Ezek az elváltozások a különböző korú üledékrétegekben is megjelentek, ami azt mutatja, hogy az emberek hosszú időn keresztül, újra és újra növényeket vittek a barlangba és ott elégették azokat.

A lelet egybevág a GunaiKurnai hagyományokkal. Bruno David, a Monash Egyetem professzora szerint a hamu égetése összhangban áll azokkal a hagyományos gyakorlatokkal, amelyekben a hamut mágiához és rituálékhoz, illetve a barlangba belépők – köztük szellemi lények – nyomainak követéséhez használták. A mélyebb, régebbi rétegekben zsírral bekent és megmunkált faágakat is találtak, ami arra utal, hogy a barlangban más, fás növényekhez kapcsolódó rítusokat is végeztek.

A kutatás így egy rendkívül hosszú, mintegy 25 ezer éven át fennmaradó spirituális hagyomány nyomait tárta fel.