Külföld
Három módon is átformálta a világgazdaságot az iráni háború
Az iráni háború nemcsak az energiaárakat és a megélhetési költségeket változtatta meg, hanem tartós átalakulásokat is elindított a világgazdaságban. A Hormuzi-szoros jelentősége megnőtt, Kína megerősítette pozícióját az olajpiacon, miközben a Közel-Keleten kívüli kitermelők is felpörgették a termelést.
Irán nagyobb befolyást szerzett a Hormuzi-szoros felett
A háború előtt a Hormuzi-szoroson szabadon haladhattak át a hajók, a világ olajforgalmának mintegy ötöde ezen a keskeny vízi úton keresztül zajlott. Az Egyesült Államok és Izrael februári támadása után azonban Irán saját ellenőrzése alá vonta a szorost, és megtámadta azokat a hajókat, amelyek megpróbáltak áthaladni rajta. Ezzel mintegy napi 13 millió hordó olaj került veszélybe.
Teherán később nem teljes lezárással, hanem szabályozással próbálta növelni befolyását. Létrehozta a Perzsa-öböl-szoros Hatóságot, regisztrációhoz és meghatározott útvonal használatához kötötte az áthaladást, valamint díjat szabott ki.
„A Hormuzi-szoros lezárása a korábban csak elméleti kockázatból bizonyítottan hatékony eszközzé vált”
– mondta Ross Mayfield, a Baird befektetési stratégája.
Az amerikai hadsereg azóta éjszakai áthaladásokat kísér a szorosban, hogy segítsen fenntartani az olajexportot. Elemzők szerint Irán a háború után is erősebb pozícióból tárgyalhat a hajózási útvonal jövőjéről.
Kína megmutatta, mekkora erő az olajpiacon
A konfliktus másik nagy nyertese Kína lehet, amely hatalmas stratégiai olajkészleteinek köszönhetően jelentősen csökkenthette importját. Az ország nyersolaj-behozatala napi mintegy 5 millió hordóval esett vissza, miközben a készletekből fedezte szükségleteinek egy részét.
Kína emellett gyorsan alkalmazkodott az energiahiányhoz. Az elektromos autók használata látványosan nőtt: a májusi ünnepi időszakban 55,6 százalékkal emelkedett az autópályákon az elektromos töltések száma egy év alatt. Az áramtermelésben pedig az olaj- és gázerőművekről szénre tudott átállni.
A háború egyik legfontosabb tanulsága, hogy a világ olajfelhasználása rugalmasabb lehet a korábban gondoltnál. A JPMorgan becslése szerint a kieső 1,9 milliárd hordó közel felét, mintegy 800 millió hordót a fogyasztás visszaesése ellensúlyozott. Ez akár azt is jelentheti, hogy a globális olajkereslet tartósan alacsonyabb szinten stabilizálódik.
Felpörögtek a közel-keleti alternatívák
A háború az olajkitermelés földrajzi átrendeződését is felgyorsította. Brazília napi 800 ezer, Guyana 300 ezer, Kanada 200 ezer, Norvégia pedig 150 ezer hordóval növelte kitermelését. Az Egyesült Államok termelése eközben mintegy napi 900 ezer hordóval haladta meg az egy évvel korábbit.
A Közel-Kelet olajtermelői alternatív szállítási útvonalakat keresnek. Szaúd-Arábia szárazföldi szállítással és az East-West vezetékkel próbálja megkerülni a Hormuzi-szorost, Irak pedig a Földközi-tenger felé vezető új olajvezetékről tárgyal.
Mindez az OPEC jövőjét is bizonytalanná teszi. Az Egyesült Arab Emírségek már kilépett a szervezetből, Irak pedig szintén mérlegeli a távozást. Ha a kitermelők a háború után is jelentősen növelik a termelést, tartós túlkínálat alakulhat ki, ami leszoríthatja az olajárakat – ugyanakkor az olajtermelők profitját is komolyan csökkentheti.
Forrás: CNN nyomán