Kiszáradó Duna: Európának még mindig nincs közös terve a vízhiányra

A Duna vízszintje idén nyáron drámaian lecsökkent. Romániában robbantással próbálták a folyó vizét a cernavodăi atomerőmű felé terelni, Magyarországon pedig hajókat süllyesztettek el, hogy biztosítsák a víz megfelelő áramlását a paksi atomerőmű közelében. Bulgáriában mintegy 180 turistát kellett kimenekíteni egy Vidin közelében rekedt hajóról.

A probléma messze túlmutat a hajózáson. A kontinens második leghosszabb folyója kulcsszerepet játszik a teherforgalomban, az ivóvízellátásban, a mezőgazdaságban és az iparban, miközben több atomerőmű hűtését és vízerőművek működését is segíti. A Duna vízgyűjtő területe 19 országot érint, és több tízmillió ember életére van hatással.

Az energiaellátást is veszélyezteti a kiszáradás

A klímaváltozás miatt a szélsőségesen száraz időszakok egyre gyakoribbá válhatnak. Birgit Vogel, a Duna védelméért felelős nemzetközi bizottság, az ICPDR vezetője szerint ezért rendszerszinten kellene vizsgálni a vízkészleteket, a felhasználási igényeket, valamint a víz visszatartásának és a rendszerek ellenálló képességének lehetőségeit.

A Duna alacsony vízállása az energiaellátást is veszélyezteti. A Paksi Atomerőmű Magyarország villamosenergia-termelésének mintegy 40 százalékát biztosítja, a romániai cernavodăi erőmű pedig az ország áramtermelésének ötödét adja. A folyó vízszintjének jelentős csökkenése így nem pusztán környezeti vagy közlekedési probléma.

Magyarországon egy, a folyómederbe épített, gátszerű műtárggyal próbálják megemelni a vízszintet Paks környezetében. A WWF Magyarország szerint ez rövid távon hasznos lehet, ugyanakkor egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő információ a beavatkozás hosszú távú ökológiai következményeiről. A műtárgy ugyanis ronthatja az alvízi szakaszok vízellátását, és hatással lehet az üledékmozgásra, a halakra és más vízi élőlényekre.

Az EU keretet ad, de nincs közös válságterv

A Duna menti országok között léteznek együttműködési mechanizmusok, ám a döntések jelentős része továbbra is nemzeti vagy vízgyűjtő-szinten születik. Az EU víz-keretirányelve előírja a folyók és vízkészletek védelmét, a szakértők szerint azonban a szárazság kezelésére nincs megfelelően összehangolt európai válasz.

Az Európai Bizottság tavaly vízügyi rezilienciastratégiát mutatott be mintegy 50 intézkedéssel, de a tagállamok számára készülő aszálykezelési tervek nem kötelezőek. Tudósok ezért már egy uniós szintű, kötelező aszályügyi irányelv bevezetését is sürgették.

A szakértők szerint a mostani helyzet figyelmeztetés Európának: a folyók vízszintjének tartós csökkenésére nem lehet minden alkalommal külön-külön, sürgősségi beavatkozásokkal reagálni. A Duna kiszáradása egyszerre jelenthet energetikai, gazdasági, környezeti és ivóvízellátási kockázatot – és a következő években a probléma várhatóan egyre gyakrabban jelentkezik.