Váratlan élmények és ismerős helyek: négy módszer, amellyel még pihentetőbbé tehetjük a nyaralást

Augusztus beköszöntével az északi féltekén élők közül sokan már javában benne vannak a nyári szabadságban. Ezek a hetek sokunk számára az egyetlen lehetőséget jelentik az évben arra, hogy kiszakadjunk a mindennapok taposómalmából. De vajon mit tehetünk azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a nyaralásból? A pszichológia szerencsére erre is kínál néhány választ. A leginkább regeneráló tevékenységektől kezdve egészen addig, hogy milyen döntéseket hozunk a nyaralás alatt, több olyan tényező is van, amely segíthet abban, hogy a szabadság valóban feltöltsön bennünket. Íme négy szempont, amelyet érdemes figyelembe venni.

1. Teremtsünk pszichológiai távolságot

Kezdjük azzal, hogy milyen hosszú legyen az utazás. Természetesnek tűnhet a feltételezés, hogy minél tovább maradunk távol a hétköznapok bosszúságaitól, annál jobban oldódik a stresszünk. Egy nagyon rövid utazás azonban ugyanolyan jó lehet a feltöltődésre, mint egy hosszú, akár többhetes kaland. A németországi Drezdai Műszaki Egyetem kutatója, Franziska Speth és kollégái 13 korábbi tanulmány eredményeit elemezték.

Arra jutottak, hogy a nyaralás időtartama meglepően kis különbséget jelent abban, mennyire képes regenerálni bennünket az utazás. Ennek azonban van egy fontos feltétele: akár néhány napos kiruccanásra, akár hosszabb utazásra indulunk, valóban el kell szakadnunk a mindennapok gondjaitól. Minél erősebbnek érzik az emberek a munkájuktól való pszichológiai elszakadást, annál jobb a közérzetük nemcsak az utazás alatt, hanem azt követően is.

„Ezért lehet az is probléma, ha közben ellenőrizzük az e-mailjeinket”

– mondja Ethan Kross, a Michigani Egyetem pszichológusa, a Shift: How to Manage Your Emotions So They Don’t Manage You című könyv szerzője.

Talán úgy gondoljuk, hogy ha még a szabadság alatt kiürítjük a postaládánkat, akkor könnyebben térünk majd vissza az irodába. A kutatások azonban inkább azt sugallják, hogy jobban járunk, ha egyszerűen letiltjuk az értesítéseket. Amikor bekapcsoljuk az automatikus távolléti üzenetet, nyugodtan hátradőlhetünk: mire visszatérünk, mentálisan várhatóan sokkal jobb állapotban leszünk ahhoz, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyek addigra is megvárnak bennünket.

2. Találjuk meg a számunkra biztonságot adó helyeket

Van olyan hely, ahol ösztönösen biztonságban és nyugodtan érezzük magunkat?

Jól ismert tény, hogy az emberekhez fűződő kötődésünk befolyásolhatja, hogyan viselkedünk mellettük: mennyire vagyunk bizalommal és mennyire nyílunk meg, vagy éppen mikor húzzuk fel a védekezés falait. Kevésbé közismert azonban, hogy bizonyos helyekhez is rendkívül erős érzelmi asszociációk kapcsolódhatnak, amelyek szinte azonnal képesek megváltoztatni a hangulatunkat.

Ezt a jelenséget helyhez való kötődésnek (place attachment) nevezik. Kross könyvében úgy magyarázza, hogy nem arról van szó, mintha egy adott térnek önmagában lenne valamilyen különleges tulajdonsága. Inkább az számít, hogy az adott hely milyen érzelmi visszhangot kelt bennünk. Ezért egyáltalán nem kell kellemetlenül éreznünk magunkat amiatt, ha újra és újra visszatérünk a kedvenc helyeinkre, amennyiben azok békét és biztonságot sugároznak számunkra. Érdemes inkább tudatosan átélni az általuk felidézett emlékeket.

A nosztalgia ugyanis bizonyítottan jótékony hatással lehet a jóllétünkre. Akkor is alkalmazhatjuk ezt az elvet, ha egy teljesen új úti cél felé vesszük az irányt. Gondoljuk végig, milyen helyek nyugtattak meg bennünket korábban, és próbáljunk az új városban vagy környezetben hasonló tereket keresni. Például ha tudjuk magunkról, hogy a természetben, csendes parkokban vagy kertekben töltött idő tölt fel bennünket, érdemes ilyen helyeket keresni az úti célunkon is. A cikk szerzője például minden városban felkeresi a botanikus kertet, mert tapasztalata szerint ezek a helyek mindig feltöltik.

3. Tekintsünk önmagunkon túl

A nyaralás kiváló alkalmat teremthet arra, hogy új szemszögből tekintsünk a problémáinkra. Ennek esélyét tovább növelhetjük, ha olyan élményeket keresünk, amelyek képesek rácsodálkozást, ámulatot vagy akár lenyűgözöttséget kiváltani belőlünk. Kross szerint a rácsodálkozás, az áhítat vagy a lenyűgözöttség élménye (awe) kiszélesíti a figyelmünk fókuszát, és képes kizökkenteni bennünket a rágódó gondolkodásból. Ilyenkor a problémáink és aggodalmaink kevésbé képesek teljesen maguk alá gyűrni a figyelmünket.

Ennek egyik legjobb példáját egy olyan kutatás adja, amelyben résztvevők a Utah állambeli Green River folyón vadvízi evezésen vettek részt. Az utazás fizikailag megerőltető volt, ennek ellenére sok résztvevő – köztük a poszttraumás stressz szempontjából veszélyeztetett veteránok is – a program végére jelentősen kevésbé érezte magát stresszesnek. A kérdőívek alapján a változás legjobb előrejelzője az volt, hogy a résztvevőkben milyen erős rácsodálkozást váltott ki a lenyűgöző természeti környezet. Ehhez azonban nem feltétlenül kell természetkedvelőnek lennünk.

„A városok is előidézhetik ezt az önmagunkon túlmutató állapotot”

– mondja Kross.

Lehet, hogy valakit például a londoni Westminster Bridge-ről nyíló kilátás nyűgöz le, ahogyan egykor William Wordsworth költőt is megihlette. Másokat talán Van Gogh művészete, például a Csillagos éj látványa ragad magával. A lényeg nem az, hogy pontosan mi váltja ki belőlünk ezt az érzést. Ízlésünktől függően bármi lehet: egy monumentális táj, egy városi látvány, egy műalkotás vagy egy különleges épület. Érdemes olyan élményt keresni, amely valamilyen rendkívüli nagysággal szembesít bennünket, és amely mellett egy pillanatra kicsinek érezzük magunkat.

4. Legyünk spontánok – és elégedjünk meg a második legjobb választással is

Végül érdemes ellenállni annak a késztetésnek, hogy minden egyes döntésünket túlgondoljuk. A pszichológusok két nagy csoportot különböztetnek meg: maximalistákat (maximisers), akik folyamatosan az optimális választást keresik, illetve megelégedőket (satisficers), akik általában abbahagyják a keresést, amikor találnak valamit, ami „elég jó”.

Tegyük fel például, hogy egy kellemes egynapos programot keresünk. Órákat tölthetünk azzal, hogy összehasonlítjuk a különböző látnivalókat a helyszínük, az áruk, az étkezési lehetőségek és a látogatói értékelések alapján. De az is működhet, ha kiválasztunk néhány közeli lehetőséget, majd azt választjuk, amelyik a legtöbb szempontunknak megfelel.

A pszichológusok úgy mérik ezeket a döntési hajlamokat, hogy különböző állításokkal való egyetértésre kérik az embereket. Ilyen például: „Amikor választás előtt állok, megpróbálom elképzelni az összes többi lehetőséget is, még akkor is, ha azok éppen nincsenek előttem.” A magas pontszám maximalizáló hajlamot jelez. „Addig keresnek, amíg egyáltalán nem marad több lehetőség” – mondja Ondrej Mitas, a hollandiai Breda University of Applied Sciences kutatója. Több kutatás eredményei alapján a megelégedők általában elégedettebbek, mint a maximalisták.

„Amikor az emberek megpróbálják a lehető legjobb döntést meghozni, paradox módon kevésbé lesznek boldogok és kevésbé lesznek elégedettek a választásukkal”

– mondja Mitas.

Ez különösen igaz lehet a nyaralókra. Mitas, valamint kollégái, Olivia Niemeyer és Jaime Kurtz 376 kérdőív és 12 mélyinterjú segítségével dolgozó németeket vizsgáltak. Azt találták, hogy a maximalisták hajlamosak voltak többet tervezni, mégis jelentősen kevésbé voltak elégedettek a nyaralásukkal. Ennek egyik oka az volt, hogy terveikhez nehezen tudtak alkalmazkodni, miközben továbbra is ott maradt bennük a félelem, hogy talán rosszul választottak.

Egy Tajvanon utazó résztvevő például arról számolt be, hogy sajnálta, amiért nem tudta követni más utazók ajánlásait. A programja ugyanis már előre, szinte megváltoztathatatlanul rögzítve volt. „Sok mindenről lemaradok” – mondta Mitasnak és kollégáinak. „

Ez már nem is nyaralás, csak ragaszkodás egy tervhez.”

Mitas ugyanakkor fontos korlátra is felhívja a figyelmet. Egy későbbi, jelenleg még nem publikált, holland utazókkal végzett vizsgálatban nem találták ugyanezt a hatást. Ez arra utalhat, hogy kulturális különbségek is szerepet játszhatnak abban, hogyan viszonyulunk a tervezéshez, a döntésekhez és a spontaneitáshoz a nyaralás során.

A kutatások alapján azonban általános szabályként érdemes lehet megfogadni: az utazás sokkal pihentetőbb és tartalmasabb lehet, ha felhagyunk azzal, hogy minden egyes pillanatot megpróbáljunk optimalizálni. Nem kell minden programot előre kiválasztani, minden lehetőséget összehasonlítani, és minden percet tökéletesen megszervezni. Néha éppen az adja a nyaralás varázsát, amit nem terveztünk meg előre. A szabadság egyik legnagyobb előnye talán éppen az, hogy végre nem kell mindennek a lehető legjobbnak lennie. Elég, ha jó. És néha hagyjuk, hogy a váratlan hozzon valami igazán emlékezeteset.