A sarkvidéken kovácsolódik Kína és Oroszország új szövetsége

Az Északi-tengeri útvonal új szövetséget kovácsol Kína és Oroszország között

Az orosz ellenőrzés alatt álló, mintegy 3500 mérföld hosszú Északi-tengeri útvonal (NSR) egyelőre messze nem vetekszik a Szuezi-csatornával, ám a háború és a nyugati szankciók következtében Kína és Oroszország számára mind fontosabb kereskedelmi folyosóvá vált.

A hajózási adatok szerint a 2022-es ukrajnai invázió óta a nemzetközi tranzitforgalmat szinte teljesen a kínai–orosz kereskedelem uralja. Az útvonalon elsősorban orosz olajat és földgázt szállítanak Kína felé. Az idei szezonban legalább hat kínai hajózási vállalat több mint ötven utat tervez, többségük Kína és Oroszország között.

Szankciók alatt is áramlik az orosz LNG

Az útvonal jelentőségét jól mutatja, hogy amerikai szankciókkal sújtott tartályhajók is használják. A Christophe de Margerie és az Arctic Mulan például a Kamcsatka-félsziget egyik eldugott öblében egy úszó tárolóegységnél rakodott át orosz LNG-t, majd a szállítmány Kínába indult. A műveleteket a hajók nyomon követésére szolgáló adatok és műholdfelvételek is alátámasztják.

Kína orosz LNG-importja az idei első fél évben csaknem 28 százalékkal nőtt volumenben, miközben a közel-keleti LNG-szállításokat az amerikai–iráni háború akasztotta meg. Az NSR ezért Peking számára nemcsak rövidebb szállítási útvonalat, hanem az energiabiztonság erősítésének lehetőségét is jelenti.

Moszkva régóta szeretné az útvonalat a világkereskedelem egyik fontos ütőerévé tenni. Vlagyimir Putyin szerint a Vörös-tengeren és a Hormuzi-szorosban kialakult zavarok azt bizonyítják, hogy az északi útvonal „a legbiztonságosabb, legmegbízhatóbb és leghatékonyabb”. Hasonló ambíciókat táplál Kína is: Hszi Csin-ping már 2018-ban meghirdette a „sarki selyemút” tervét.

Kína egyre mélyebbre hatol az Északi-sarkvidéken

A kínai jelenlét azonban már túlmutat az energiaimporton. A Sea Legend kínai irányítású hajózási társaság idén rendszeres, szezonális konténerszolgáltatást indít Kína és Európa között, mintegy húsznapos menetidőt ígérve. A New New Shipping pedig új járatot nyitott Tiencsin és az orosz Murmanszk között. A cél hosszabb távon az egész éves hajózás megteremtése.

A Nyugat egyre nagyobb aggodalommal figyeli a fejleményeket. Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője korábban arra figyelmeztetett, hogy Kína akár stratégiai célokra is felhasználhatja az északi hajózási útvonalakat,

Mark Rutte NATO-főtitkár pedig az orosz és kínai sarkvidéki jelenlét növekedését komoly kockázatnak nevezte.

Kína kutatóhajókkal is egyre aktívabb a térségben, miközben Moszkva óvatosan kezeli Peking esetleges katonai szerepvállalását. A hajózási útvonal jövője ráadásul bizonytalan: a változó jégviszonyok, a magas költségek és a környezeti kockázatok komoly akadályt jelentenek.

Az olvadó sarki jég ugyanakkor hosszabb hajózási szezont és új útvonalakat nyithat meg. Ez Kína számára stratégiai előnyt jelenthet, és az elemzők szerint idővel újabb kínai vállalatok jelenhetnek meg az orosz sarkvidéken. Az Északi-tengeri útvonal így egyszerre válhat kereskedelmi folyosóvá és a kínai–orosz együttműködés új, geopolitikailag érzékeny színterévé.