Életmód
Itt az első országos mémkutatás
A magyarok többsége már találkozott a neten a rollerest megtámadó nyúllal vagy a hátsó ülésen csodálkozó kislánnyal, mégsem biztos, hogy ezek ugyanazt jelentették mindenki számára.
A Yettel friss kutatása rámutatott, hogy bár tízből nyolcan rendszeresen látnak internetes mémeket, a különböző generációk számára ezek eltérő üzenetet hordozhatnak és más elvárt protokollal járhatnak. Dr. Guld Ádám médiakutató szerint a mém több egyszerű internetes viccnél, ugyanis fontos szerepet játszik a digitális közösségek összetartozásában.
A Yettel legújabb kampányában azt mutatja meg, hogyan használják valójában az emberek az internetet a mindennapokban. Ehhez kapcsolódóan a szolgáltató egy országos, reprezentatív1 kutatást készített az online tér egyik leggyakoribb, mégis nehezen kategorizálható jelenségéről, a mémekről.2 Kiderült ugyanis, hogy tízből nyolc magyar rendszeresen találkozik mémekkel az online beszélgetései során. Ez abból is adódhat, hogy a válaszadók több mint fele szerint egy emojival, GIF-fel vagy mémmel néha sokkal könnyebb kifejezni az érzéseket, mint szavakkal.
A kitöltők több mint fele szerint a mémek az internetes kultúra szerves részét képezik, kétharmaduk viszont úgy véli, vannak köztük olyanok, amelyeket csak bizonyos közösségek értenek meg. Ugyanakkor a többség megegyezik abban, hogy a belsős poénokra épülő mémek közelebb hozhatják egymáshoz a közösség tagjait. Dr. Guld Ádám médiakutató szerint ahogy régen a közös beszélgetések és történetek erősítették a társas kapcsolatokat, ma egy jól időzített vicc vagy mém is ugyanazt az üzenetet közvetíti: „egy csapatba tartozunk”. A mémek ezért sokkal többek egyszerű internetes vicceknél: a digitális közösségek összetartozását és közös identitását is folyamatosan újratermelik.
Mémet küldök, ha rád gondolok
Tízből hét magyar legalább hetente küld mémeket az ismerőseinek. Legtöbbször azért, hogy megnevettessenek valakit (56%), ezt követi, hogy reagáljanak egy helyzetre (36%), belsős poént osszanak meg (36%) vagy csak mert megtetszett nekik (33%). Viszont nem mindegy, ki kapja: tízből hat válaszadónak van olyan ismerőse, akinek nem küldene mémet, mert úgysem értené meg, 28% szerint pedig kifejezetten kínos, ha valaki elcsépelt mémeket oszt meg.
„A mémek tulajdonképpen kulturális gyorsírásként működnek: néhány másodperc alatt képesek olyan közös élményeket, médiatartalmakat vagy belső poénokat felidézni, amelyeket más eszközökkel sokkal hosszabban kellene elmagyarázni. Minél inkább ugyanabban a digitális közegben mozognak az emberek, annál hatékonyabban működik ez a közös nyelv. Ahhoz azonban, hogy valaki értse a digitális kultúrát, ismernie kell azokat a kulturális utalásokat is, amelyekre a mémek épülnek. A mémek értése egyre inkább digitális kulturális kompetenciává válik” – tette hozzá Dr. Guld Ádám.
Sértés nem reagálni? Az illem nem tűnik el, csak átalakul…
Ahogy korábban az volt a természetes, hogy telefonhívásra vagy e-mailre mindenképp válaszolunk, úgy ma már a fiatalabb generációk számára egy elküldött mém is társas gesztusnak számít, amelyre reakciót várunk. A kutatás is rámutatott: tízből négy magyar szerint igenis illik reagálni egy kapott mémre, függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy sem. Guld Ádám szerint ez jól mutatja, hogy az illem nem tűnik el a digitális térben, csak átalakul. „A kutatás tulajdonképpen egy új online etikett formálódását dokumentálja, amelyben már nemcsak a szavaknak, hanem az emojiknak, GIF-eknek és mémeknek is megvannak a maguk társas szabályai.”
Amennyiben a kapott mém tetszik, a legtöbben emojival válaszolnak rá (59%), harmaduk szöveges üzenetet küld, negyedük pedig egy másik mémmel reagál. A 18-35 évesek az átlagnál nagyobb arányban viszonozzák a gesztust egy újabb mémmel, mentik el a képet későbbre, vagy írnak hozzá valamit. Ezzel szemben az 54 év felettiek 15%-a egyáltalán nem tesz semmit – ami azért is érdekes, mert a fiatalok többsége szerint a reakció hiánya kimondottan udvariatlanság.
És mi történik akkor, ha nem tetszik a kapott tartalom? Tízből négyen egyszerűen figyelmen kívül hagyják, ugyanakkor a fiatalabbakra ez kevésbé jellemző, ők ilyenkor is inkább egy emojival reagálnak (42%). A nyílt elutasítás viszont ritka: mindössze a válaszadók 15%-a írná meg őszintén, hogy nem tetszett neki a mém.
A reakciót jelentősen befolyásolja a küldő személye (41%), valamint az is, ha a fogadó nem érti a mémet (45%). A megkérdezettek negyedével fordult már elő, hogy másképp értelmezett egy mémet, mint aki küldte. Ilyen helyzetben a legtöbben rákérdeztek a jelentésre, rákerestek az interneten, vagy egyszerűen nem foglalkoztak vele. Érdekesség, hogy tízből egy válaszadó ilyenkor is úgy tesz, mintha értené. A 18–35 évesek körében különösen jellemző, hogy ilyenkor a neten keresnek rá a háttérinfókra, vagy csak megjátsszák, hogy értik.
A jó mém receptje
De mitől lesz jó egy mém? A többség szerint egyértelműen attól, ha vicces. Ezt követi lényegesen lemaradva az aktualitás, a kreativitás, valamint az, ha tudnak vele azonosulni. Az már kevésbé lényeges, hogy egy mém eredeti vagy meglepő legyen, esetleg „örökzöld” maradjon – ennek ellenére tízből négy ember úgy véli, a legtöbb mém csak rövid ideig érdekes.
A kutatás konkrét mémek jelentését is vizsgálta, hogy kiderüljön, mennyire ismerik őket a magyarok. A felsoroltak közül a legtöbben (73%) a több mint tíz éves „Side Eyeing Chloe” mémet ismerik. Ezt a mémet ismerők 70%-a találja viccesnek, függetlenül attól, hogy mindössze 26%-uk tartja még mindig aktuálisnak. Szintén sokan (66%) ismerik a világot is bejáró hazai klasszikust, a „roller vs. nyulat”: 70% tartja szórakoztatónak, és a megkérdezettek fele szerint a mai napig megállja a helyét. Ezzel szemben bár hiába nemrég ért véget a világbajnokság, a „Marc Cucurella cat” mémet csupán 41% ismerte és 37% érezte időszerűnek.
„A Side Eyeing Chloe vagy a rolleres esete a nyúllal mára kulturális referenciákká váltak: akkor is működnek, ha a felhasználók már nem emlékeznek az eredeti történetre. A konkrét eseményekhez vagy hírekhez kötődő mémek ezzel szemben gyorsabban elveszítik aktualitásukat, mert velük együtt kopik ki az a közös tudás is, amely életre hívta őket. A jó mém tehát nem egyszerűen vicces, hanem kreatív módon újrahasznosítható is. Amikor egy közösség ugyanazzal a képpel évek múltán is képes új jelentéseket létrehozni, a mém már nem pusztán internetes tartalom, hanem a digitális kultúra közös nyelvének a részéve is” – magyarázza Dr. Guld Ádám.
Kép: magnific
