Villámtempóban alkalmazkodnak az emberhez az állatok

Puerto Ricóban például a városi anoliszgyíkok már szemmel láthatóan eltérnek erdei társaiktól. A kutatók szerint hosszabb végtagokat és több tapadó pikkelyt – úgynevezett lamellát – fejlesztettek ki lábujjaikon, ami megkönnyíti számukra az üveg-, fém- és betonfelületeken való közlekedést. A változások ráadásul néhány év alatt jelentek meg.

A jelenséget a kutatók „kortárs evolúciónak” nevezik: olyan evolúciós folyamatnak, amelyet közvetlenül az emberi tevékenység gyorsít fel. Az antibiotikumok használata, az inváziós fajok terjedése, a városiasodás vagy a klímaváltozás mind olyan tényezők, amelyek korábban nem tapasztalt szelekciós nyomást gyakorolnak az élővilágra.

A város mint új ökoszisztéma

A városok mára a Föld egyik legfiatalabb ökoszisztémájává váltak. Az itt élő állatoknak nemcsak az épületekhez és a forgalomhoz kell alkalmazkodniuk, hanem a mesterséges fényhez, a zajhoz, az új ragadozókhoz, a szennyező anyagokhoz és az emberek jelenlétéhez is.

Andrew Sih, a Kaliforniai Egyetem davisi campusának állatviselkedést kutató evolúcióbiológusa szerint egyes fajok meglepően sikeresen veszik ezeket az akadályokat.

Az alkalmazkodás sokféle formát ölthet: az állatok új táplálékforrásokat találnak, más időpontokban aktívak, megtanulják felismerni az új veszélyeket, vagy éppen jobban tűrik az ember közelségét.

Első pillantásra a városok ellenséges élőhelynek tűnhetnek, ám bizonyos fajok számára még előnyöket is kínálnak. Több kutatás szerint a könnyebben hozzáférhető táplálék és a ragadozók kisebb száma magasabb szaporodási sikert eredményezhet.

Ennek egyik ismert példája a brit vörös róka, amely a városokban gyakran több utódot nevel fel, mint vidéki rokonai. Az Egyesült Államokban élő mosómedvéknél pedig egy friss kutatás a háziasodás korai jeleit mutatta ki: rövidebb orruk fejlődött ki, és kevésbé agresszíven viselkednek az emberekkel szemben.

Dániában eközben a mezei nyúl is egyre gyakrabban jelenik meg városi környezetben. Az állatok szemmel láthatóan jobban tűrik az emberi zavarást, ami genetikai változásokkal vagy a toleránsabb egyedek természetes kiválasztódásával is magyarázható.

Egy 2025-ben publikált kutatás arra is rámutatott, hogy a városi élőhelyeken élő állatok – amelyek magasabb hőmérsékletnek és nagyobb légszennyezésnek vannak kitéve – általában ellenállóbbnak bizonyulnak különféle stresszhatásokkal szemben, mint a természetvédelmi területeken élő társaik.

A viselkedés lehet az evolúció első lépése

A kutatók szerint nem minden faj alkalmazkodik egyformán jól. Az egyik legfontosabb különbség az, hogy egy állat képes-e gyorsan megváltoztatni a viselkedését.

Sih szerint ez jelenti az első lépcsőfokot.

Ha egy állat viselkedésével képes túlélni az új környezetet, akkor elegendő ideje maradhat arra, hogy később genetikai alkalmazkodás is kialakuljon. Ha azonban már az első kihívásokat sem tudja kezelni, az evolúciónak egyszerűen nem marad ideje működésbe lépni.

Illinois államban például övesállatokat egyre gyakrabban figyelnek meg nagyobb utak közelében. A kutatók úgy vélik, az aszfalt nappal elnyeli, majd lassan leadja a hőt, ami a térség hideg telein segíthet az állatok testhőmérsékletének fenntartásában. Ez egyelőre viselkedésbeli alkalmazkodás, de hosszabb távon akár evolúciós változások alapját is jelentheti.

A városi madarak már másképp énekelnek

A madarak különösen látványosan alkalmazkodnak a városi környezethez. Számos vizsgálat igazolta, hogy a forgalom zaját ellensúlyozva megváltoztatják énekük hangmagasságát, hangerősségét vagy időzítését, hogy fajtársaik továbbra is meghallják őket.

A sötét szemű junco nevű észak-amerikai madárfaj különösen jól dokumentált példája a gyors alkalmazkodásnak. Az 1980-as évek elején egy állomány egész évben megtelepedett a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i campusán, ami ritka lehetőséget adott a kutatóknak a változások nyomon követésére.

Az évtizedek során a madarak kevésbé agresszívvé váltak, farkukon kevesebb fehér toll fejlődött – ez a tollazat korábban fenyegető viselkedés során játszott szerepet –, korábban kezdtek költeni, kétszer annyi fiókát neveltek fel, és vonulási szokásaik is megváltoztak.

Egy másik, Los Angelesben vizsgált városi populáció már nemcsak a talajon, hanem fákon és épületeken is fészkelt. A változások nem álltak meg a viselkedésnél: a városi juncók szárnyai kisebbek lettek, ami valószínűleg előnyt jelent a sűrűn beépített környezetben végzett manőverezés során, szemben a hosszú távú repüléssel.

Ez különösen fontos lehet egy olyan kontinensen, ahol Észak-Amerika az elmúlt fél évszázadban mintegy 168 millió egyeddel kevesebb ilyen madárnak ad otthont.

Nemcsak a városok alakítják át az állatvilágot

Az ember által kiváltott evolúciós változások messze túlmutatnak a városi környezeten.

Afrika egyes térségeiben egyre több elefánt születik agyar nélkül. Ennek oka, hogy az orvvadászok elsősorban az agyaras egyedeket ejtik el, míg az agyar nélküli állatok nagyobb eséllyel maradnak életben és adják tovább génjeiket. Ami korábban ritka tulajdonság volt, mára evolúciós előnnyé válhatott.

Hasonló folyamat figyelhető meg több halfajnál is. A nagyobb példányokat az emberek nagyobb arányban fogják ki, így a kisebb testméretű egyedek maradnak fenn és szaporodnak tovább. Ennek következtében egyes populációk átlagos testmérete fokozatosan csökken.

Az Atlanti-óceán partvidékén élő atlanti fogasponty pedig vastagabb bőrt fejleszt, ami hatékonyabb védelmet nyújt az ipari szennyező anyagokkal és mérgező vegyületekkel szemben.

Nem minden fajnak jut idő az alkalmazkodásra

A gyors evolúció azonban nem jelent garanciát a túlélésre. Sih szerint ugyanazon fajon belül is előfordulhat, hogy egyes egyedek sikeresen reagálnak az új kihívásokra, mások viszont egyszerűen nem képesek rá.

Sok állat számára a környezet olyan gyorsan változik, hogy nincs elegendő idő evolúciós alkalmazkodásra. Azok a fajok viszont, amelyek már most képesek együtt élni a városokkal, a szennyezéssel és a klímaváltozás következményeivel, a következő évtizedekben tovább finomíthatják alkalmazkodásukat.

Az ember által átalakított világban így nemcsak a természet változik, hanem maga az evolúció tempója is.