Az éjszakai műszak ára: egyre több bizonyíték utal arra, hogy a felborult alvás hosszú távon az agyat és a szívet is megterheli

Az éjszakai műszakban dolgozók milliói nap mint nap ezt a biológiai ellentmondást élik át, a kutatások pedig egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy ennek komoly egészségügyi ára lehet.

Az emberi szervezet belső órája évmilliók alatt alkalmazkodott a nappalok és éjszakák váltakozásához. A tartós műszakos munkarend ezt a rendszert folyamatosan felborítja. Az alvás hiánya ráadásul nem csupán fáradtságot okoz: alvás közben az agy rendezi az emlékeket, szabályozza az érzelmeket, erősíti az immunrendszert, regenerálja az izmokat, és egy speciális „tisztítómechanizmus” segítségével eltávolítja a nap során felhalmozódó káros fehérjéket.

A kutatók szerint ennek a folyamatnak a zavara összefügghet a demencia kialakulásával. Több tízezer ember agyi felvételeinek elemzése arra utal, hogy azoknál, akiknél kevésbé hatékony ez a természetes „öblítőrendszer”, évekkel később nagyobb eséllyel jelentkezik demencia. A szakértők ugyanakkor óvatosságra intenek: az alvás önmagában nem okoz Alzheimer-kórt, de fontos kockázati tényező lehet, különösen más rizikófaktorok – például magas vérnyomás, cukorbetegség vagy dohányzás – mellett.

A kedvezőtlen hatások nem állnak meg az agynál. Vizsgálatok szerint már néhány, négy-öt órás alvással töltött éjszaka is fokozhatja a szervezet gyulladásos folyamatait, növelheti a stresszhormonok szintjét, ronthatja az inzulinérzékenységet, és ezzel hozzájárulhat a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához. Az Egészségügyi Világszervezet rákkutató ügynöksége az éjszakai műszakot már évekkel ezelőtt a „valószínűleg rákkeltő” tényezők közé sorolta, bár a pontos biológiai mechanizmusok továbbra is kutatás tárgyát képezik.

A tudósok ezért már nemcsak a kockázatokat vizsgálják, hanem a lehetséges megoldásokat is. Egy norvég kutatócsoport arra figyelt fel, hogy sok műszakos dolgozó nem egyetlen hosszú nappali alvással próbálja kipihenni magát, hanem két külön szakaszban alszik: néhány órát közvetlenül a műszak után, majd ismét lefekszik délután.

Az úgynevezett kétfázisú alvás elsőre szokatlannak tűnhet, történészek szerint azonban évszázadokon át ez volt az emberek természetes alvásmintája. A mesterséges világítás elterjedése előtt sokan két részletben aludtak: este lefeküdtek, éjfél körül egy időre felébredtek, majd visszatértek a „második alváshoz”.

Arra egyelőre nincs egyértelmű bizonyíték, hogy ez a módszer valóban egészségesebb-e az éjszakai műszakban dolgozók számára. A kutatások azonban arra utalnak, hogy a rövid, tudatosan beiktatott szunyókálás javíthatja az éberséget, csökkentheti a kimerültséget és még a hazafelé vezető úton bekövetkező balesetek kockázatát is.

A szakemberek szerint a cél nem az, hogy a műszakos dolgozók legyőzzék a biológiai órájukat – erre kevés esélyük van. Inkább azt kellene megérteni, hogyan lehet a szervezet természetes működéséhez igazítani a pihenést, hogy a folyamatos éjszakai munka minél kisebb árat követeljen az egészségtől.