Lakner Zoltán: Túléltük Orbánt

Május 9-én az első olyan országgyűlés alakul meg 1990 óta, amelynek Orbán Viktor nem lesz a tagja. Ez tényleg egy nyomasztóan hosszú korszak vége – állapítja meg friss bejegyzésében közösségi oldalán Lakner Zoltán. A politológus szerint, 2026 áprilisának legnagyobb luxusa, hogy Orbán Viktor ne legyen fontos, és immár nem fontos.

Ezt maga Orbán Viktor is kénytelen felismerni. Lakner szerint Orbán azzal a döntésével, hogy végül mégsem ül be a parlamentbe,

„ismét nem azokat csapja be, akik ellene szavaztak, hanem azokat, akik rá szavaztak, akiknek azt ígérte még, hogy még vereség esetén is a parlamentben képviseli őket.”

Látni kell, mint Lakner írja, hogy Orbánt a Tisza-kétharmados országgyűlésben nem védené a többség által bármikor felfüggeszthető mentelmi jog. Emiatt tehát nem érdemes bemennie. „A szemtől szembeni politikai vitákból pedig már régen kivonult. Az egész kampány arról tanúskodott, hogy kizárólag a saját színpadképében képes helytállni, sőt abban sem, gondoljunk csak a győri ökölrázásra. A kisebbségi helyzetből folytatott vitákban való helytállással még csak nem is kísérletezik.”

„Azt, mennyire lehet komolyan venni, hogy most aztán a közösségek és a mozgalom építésére szánja idejét, politikai szempontból könnyű eldönteni: úgy tűnik, elsősorban Orbán az, aki megfeledkezik arról, hogy az egykori polgári köröket ő maga küldte a senkiföldjére, amikor már nem kellettek, és ő volt az is, akinek az elnöklete alatt a Fidesz az államigazgatás hatalmi-választási alkalmazásával helyettesítette és vélhetően fel is számolta a hagyományos pártszervezetet. Ha Orbán útnak indul a közösségei felfedezésére, akkor minimum egy tapasztalt dakota nyomkeresőre lesz szüksége.” – jegyzi meg a politológus.

Lakner utal arra, hogy Orbán politikai „jelenmaradási szándékát” akár az esetleg büntetőeljárás(ok) is átírhatják – erről persze ugyancsak nem beszél a választóinak. „Ma már senki nem lepődne meg azon, ha Orbán nem várná meg a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének és működőképességének helyreállítását.” – írja.

Az esetleges vereség utáni gyors visszatérés forgatókönyve hetek alatt omlik össze. Mint Lakner idézi, a magyarázat benne van Orbán például 2002-es szavaiban, akkor így beszélt a vereséget követően: „Valaki azt mondta, hogy a kormány nem megbukott, hanem vesztett, ami nagy különbség. Az emberek szemében ez a kormány nem bukott meg, csak elveszítette a választást. Nem látok semmiféle olyan örömöt, ami a közvéleményben hasonló politikai változások után lenni szokott.” Most pedig, 2026-ban a közvélemény nagyobb része folyamatosan jelzi az örömét, hogy a bukás bekövetkezett.

Ami mindebből ténylegesen az országra tartozik, hogy véget érhet a kötcsei nem-demokrácia világa.

„2009 szeptemberében mondta el Orbán a tényleges rendszeralapító beszédet, benne ezzel a mondattal: »huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli«.” – idézi az exminiszterelnököt Lakner.

Orbán után pedig „a magyar társadalomnak, valamennyiünknek arra van esélye, hogy a viták természetességével közelítsük meg a nemzet ügyeit, ami alkalmassá tehet minket arra, hogy ezentúl az értékválasztásokat és a konkrét megoldásokat alaposan mérlegelve szülessenek döntések, és ez legyen egy új kormányzás természetes társadalmi környezete. Sok mindenen, sok mindenkin múlik, hogy sikerül-e majd, de az Orbán Viktor nevű akadály elmozdításának nem elégséges, de szükséges feltétele teljesült. Túléltük Orbánt.” – summáz a szakértő.