"Azt hiszem, az előadást nézve rájön mindenki, hogy milyen fantasztikus alkotás ez, és belülről, valóságosan lesz büszke erre a műre, nem pedig azért mert kell" - fogalmazott Alföldi Róbert az MTI-nek. Arra a kérdésre, hogy miért most tűzték műsorra Az ember tragédiáját, a rendező úgy válaszolt: mikor, ha nem most, ezzel a fiatal társulattal. Ráadásul Az ember tragédiája kiadásának 150. évfordulója is alkalmat kínál a bemutatóra.

Hozzátette: egy Nemzeti Színházzal szemben normális elvárás, hogy a magyar drámairodalom nagy klasszikusait műsorra tűzze. Tavaly bemutatták a Bánk bánt - emlékeztetett, hozzáfűzve: szeretett volna olyan előadást készíteni, amely - akár a Bánk bán esetében - megpróbálja naivan, nagyon tisztán, semmitől sem befolyásolva értelmezni a művet.

A színész-rendező hozzátette: korábban, amikor játszott a darabban, elámult a mű nagyságán, és azon, milyen félinformációk élnek a köztudatban a drámával kapcsolatban. Valójában egyáltalán nem ismerjük - vélekedett Alföldi Róbert, utalva arra, hogy egy lenyűgöző, mélyen gondolkozó elme extatikus, sokrétű írásáról van szó.

A rendező szerint a ma emberének is végtelenül ismerős a darab minden gondolata, az írói szándék. "Ma, itt élve pontosan lehet tudni, hogy miről beszél, mit keres, miben csalódik, milyen kérdései vannak, mit szeretne máshogy. Miközben elképesztő szellemi tobzódást kínál, zsigerileg érthető a darab" - fogalmazott.

Mint mondta, nemzetközileg is azért olyan elismert a drámai költemény, mert nagyon pontosan fogalmaz, mély dolgokat ír a magányról, a hitről, a hazáról, a népről, a demokráciáról, a közösségről, olyan alapvető kérdésekről, ügyekről beszél, amelyek nagyon érthetőek mindenütt.

A színészekről szólva Alföldi Róbert kiemelte, hogy mérhetetlen energiával, figyelemmel, kíváncsisággal, kedvvel, alázattal vettek részt a munkában.

A színház ajánlója szerint Évát és Ádámot két fiatal színész játssza, Tenki Réka és Szatory Dávid, akikhez a gyermekkor naiv ártatlansága még közelebb áll. Lucifer, a fényt hozó - László Zsolt - inkább játékostársa a fiataloknak, ki nem mondott kételyeik és kétkedéseinek hangadója, mintsem mitologikus gonosz. Az Úr, Blaskó Péter, nem egy bölcselkedő aggastyán, hanem tevékeny gondolkodó, aki kíváncsian és aggódva figyeli teremtményei metamorfózisát. Fiatal színészek játsszák a Tragédia többi szerepét is, állandó jelenlétük arccal látja el, megszemélyesíti a jeltelen, névtelen tömeget. A díszlet Menczel Róbert, a zene Szemenyei János munkája, az előadás koreográfusa Gergye Krisztián.

A produkcióról szóló ismertető rámutat arra is, hogy a mű megírásának története jellemzi a kort, amelyben született és rávilágít Madách sokszor és sokat kritizált pesszimista világlátására: 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben írta meg Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen, aztán 1856 és 1857 között a mű második változatát. 1859. február 17. és 1860. március 26. között született meg az egyetlen fennmaradt változat.

A mű ősbemutatója 1883. szeptember 21-én volt, és azóta is ez a legtöbbet játszott magyar színmű. Voltak azonban olyan időszakai a történelemnek, amikor nem volt kívánatos a madáchi gondolatok nyilvánossága. 1947-ben tartották a darab utolsó előadását a Nemzetiben, ezután hét évre betiltották, s csak a Nagy Imre miniszterelnöki kinevezésével beköszöntő "enyhülés" légkörében lehetett újra játszani - olvasható az ismertetőben.