A bankrablások, a kisstílű lopások, vagy a nagy sikkasztások már úgy mennek el az ember orra előtt, mint a reggeli metró: észrevétlenül, ingerküszöbön túl. Ez sajnos érthető, hiszen az említett esetek száma egyre nő (igaz a teljes bűnügyi statisztika javuló számokat mutat). Sosem volt annyi bankrablás, apró lopás, vagy állami cégnél lefülelt sikkasztás, mint az utóbbi hónapokban. De gyermekkórházat még nem raboltak ki.

Nem ugyanaz

Elitélendő dolog, ha templomi kincseket rabolnak el, esetleg még meg is gyalázzák az oltárt. Szintén felháborító, mikor temetőket dúlnak fel, sírkereszteket, fejfákat döntenek ki, lopnak el. De mondjuk ki: ezek olyan nagyon sok vizet nem kavarnak fel, a lelkünket és a pénztárcánkat megzavarja, de ezek orvosolhatók. A beteg gyerekek azonban műszerek hiányában nem.

Mert halottaknak már mindegy, ám gyermekek gyógyulását, gyógyítását veszélyeztetni, és ennél aljasabb bűncselekményt nehéz találni. (A pedofília lehet valami hasonló.) Micsoda lelkület kel ahhoz, hogy egy gyermekkórházból lopjon valaki?! Bayer Zsolt, a Magyra Hírlap publicistája szeret állathoz hasonlítani egyes bűnözőket. Sajnos itt most nekem is meg kell tegyem. Mert akik ilyen bűnre adják a fejüket, azok nem emberi lények.

Hová jutottunk?

Az indulat persze jónéhányunkban felizzik egy ilyen hírre. Az indulat lecsillapodásával azonban érdemes elgondolkodni azon, hogyan juthattunk idáig? Hogyan juthattunk odáig, hogy ebben az országban gyermekek öljék meg előre kitervelten osztálytársukat? Hogyan juthattunk odáig, hogy ismert és városszerte szeretett sportolót szúrjanak szíven egy elit szórakozóhelyen? Hogyan juthattunk odáig, hogy halálra verjenek egy tanát saját kiskorú gyermekei szeme láttára? Hogyan juthattunk odáig, hogy emberek (?) hadjáratba kezdjenek cigány származású honfitársaik - ráadásul ártatlan nők és gyermekek - ellen? Hogyan juthattunk odáig, hogy egy egyetemista (!) lövöldözni kezdjen az egyetemen és meg is ölje egyik évfolyamtársát?

De hogyan juthattunk odáig is, hogy Budapest egyik legnagyobb vállalatából demokratikusan választott politikusok segítségével lopják ki az állampolgárok pénzét? Sőt, ez nem is egy, de számos vállalatnál, és önkormányzatnál is megtörtént. Hogyan lehet idáig süllyedni?

Mindennek az oka?

A jobboldaliak persze kész vannak a válasszal: Gyurcsány az őszödi beszéddel lépte át azt a határt (és még inkább azzal, hogy utána nem mondott le azonnal), amit sosem lett volna szabad. Tény, az ország első embere nem engedheti meg magának, hogy hazugságon érjék, mert az az erkölcsi züllés felé vezető út. Valójában azonban ez is csak egy tünet. Mert egy egészséges társadalomban egy ilyen helyzetben a kormányfőt annyira ellehetetlenítik, hogy kénytelen távozni - örökre - a közéletből.

Az után kezdődött utcai zavargások, meg brutális rendőri beavatkozások megint csak tünet volt és nem a probléma maga. Mindezek nem jöhettek volna létre, ha egészséges a magyar társadalom. De nem az. Nem is volt az 1956-óta sohasem. Az azóta eltelt évtizedek sokkal jobban tönkretették az itt élőket, mint eddig gondoltuk. A gulyáskommunizmus átverésen, kollektív besimuláson valamint pénzen vett boldogságon alapuló rendszere rombolóbb, távolabbra és mélyebbre hatóbb volt.

Sokáig tart ez még

Sokan mondták, hogy a teljes átalakulásnak és megtisztulásnak legalább annyi ideig kell tartania, mint amennyi ideig tartott az előző rendszer lélekölése. Egyre inkább úgy tűnik: igazuk van.

Mert az a társadalom, ahol gyermekkórházat rabolnak ki, nem méltó semmire. Ha az ilyen aljasságot elkövetőket nem büntetjük meg példásan, örökre kivonva a társadalomból őket nem vagyunk méltóak az újjászületés ígéretére, a megújulásba vetett bizalomra, az alapoktól kezdődő közösségépítésre.

Itt tartunk.