A 6,5 méterszer 16,5 méteres nyolcszögletű présre Izrael déli részén, Jeruzsálemtől és Tel-Avivtől egyaránt 40 kilométerre bukkantak az Izraeli Régészeti Hatóság archeológusai. "Ez egy VI-VII. századi település ipari negyede lehetett. Maga a település egy mezőgazdasági régió kellős közepén feküdt" - magyarázta Uzi Ad ásatásvezető régész.
Ebben az időszakban az egész térség a bizánci birodalom része volt.

"A szőlőprés mérete arra utal, hogy ipari méretű borkészítés folyt itt, vagyis nem helyi fogyasztásra szánták. Vélhetően a terméket a korabeli egyik nagy borpiacra, Egyiptomba szállították, vagy esetleg Európába" - vélekedett Ad.

"Ez egy komplett szőlőprés, amely a korabeli igen magas műszaki színvonalról tanúskodik. Ez a tudás nemzedékről nemzedékre öröklődött" - hangsúlyozta. Egy hasonló borprésre korábban a helyszíntől 20 kilométerre, Askelontól északra bukkantak.

Mint a régész kifejtette, nem praktikus a must gyűjtésére szolgáló kádak alakja, mivel az üledék lerakódott a sarkokban. Valószínűleg esztétikai okokból tértek el a gyűjtőkádak esetében a megszokott kör- vagy négyszögletes alaktól.

Eredetileg a berendezés 15 méterszer 16,5 méteres lehetett. A szőlő a központi mozaikpadlón halmozták fel, itt végezték a fürtök taposását is. A szőlőlé a mozaikpadlóról az elosztókádba csorgott, innen pedig a két gyűjtőkádba jutott.

A központi taposótér közelében feltártak négyszögletes területeket, amelyeket eredetileg szintén mozaik borított. A régészek feltételezése szerint a leszüretelt fürtöket taposás előtt itt raktározták, és néha itt kezdődött a szőlő erjedése is.