Tudomány

Új fizikai törvények nyomaira bukkanhattak az univerzum legősibb fényében

Az univerzum keletkezésének titkait is feltárhatja egy különös jelenség, amelyet a kutatók az ősrobbanás után visszamaradt sugárzásban fedeztek fel. Egy új módszerrel most azt vizsgálják, hogy valódi kozmikus hatásról vagy a mérőműszerek hibájáról van-e szó.

Az amerikai Kaliforniai Egyetem San Diegó-i kutatói olyan módszert dolgoztak ki, amellyel pontosabban ellenőrizhető az univerzum legősibb fényének polarizációját mérő műszerek kalibrálása. A vizsgálat középpontjában a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB) áll, amely az ősrobbanás után mintegy 380 ezer évvel keletkezett, amikor az univerzum annyira lehűlt, hogy a fény már szabadon terjedhetett benne.

Elfordulhatott az univerzum legősibb fényének polarizációja

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás tulajdonképpen egyfajta pillanatfelvétel a csecsemőkorát élő univerzumról. A kutatók ebből következtethetnek arra, milyen körülmények uralkodtak a világegyetem történetének legkorábbi szakaszában.

A tudósok most arra figyeltek fel, hogy ennek az ősi sugárzásnak a polarizációja az univerzumon keresztül haladva kis mértékben elfordulhatott. A jelenséget kozmikus kettőstörésnek (cosmic birefringence) nevezik. Ha valóban létezik, az a jelenleg ismert fizikai törvényeken túlmutató folyamatokra utalhat, és akár a sötét anyag, illetve a sötét energia természetének megértéséhez is közelebb vihet.

A probléma az, hogy a teleszkópok polarizációt érzékelő detektorainak egészen apró beállítási hibái is pontosan hasonló hatást kelthetnek. Vagyis egy műszerhiba könnyen olyan jelenségnek tűnhet, amely valójában az univerzumban zajlik.

Új módszerrel választanák el a valódi kozmikus jeleket a mérési hibáktól

A San Diegó-i kutatócsoport Anto I. Lonappan posztdoktori kutató, Brian Keating fizikusprofesszor és Kam Arnold docens vezetésével dolgozta ki az új eljárást. A módszert az Európai Űrügynökség Planck műholdja által gyűjtött adatokon tesztelték.

Ahelyett, hogy egyetlen összevont mérési eredményt vizsgáltak volna, a kutatók különböző detektorcsoportok által készített polarizációs térképeket hasonlítottak össze. Ha a kozmikus kettőstörés valódi jelenség, annak minden térképen következetesen meg kell jelennie. Az összehasonlítás segítségével kiszűrhetők azok az eltérések, amelyek a műszerek különböző kalibrációs hibáiból származhatnak.

A kutatók nyolc, a Planck műhold megfigyeléseiből készített polarizációs térképet elemeztek. Eredményeiket egy korábban kidolgozott módszerrel, a Minami–Komatsu-elemzéssel is összevetették. A két, eltérő feltételezéseken alapuló eljárás egymással összhangban lévő eredményt adott.

Egy apró elfordulás is alapjaiban változtathatja meg a fizikát

A két módszer összevetésével a kutatók 0,37 fokos kozmikus polarizációs elfordulást becsültek, 0,12 fokos bizonytalansággal. Ez azonban még nem jelenti annak bizonyítását, hogy az ősi fény valóban elfordult. Az új eljárás ugyanis elsősorban a különböző detektorcsoportok közötti kalibrációs eltérések feltárására alkalmas, a minden mérésben közös elfordulást önmagában nem képes meghatározni.

A kutatásnak egy másik fontos területen is jelentősége lehet: segíthet az univerzum legkorábbi időszakában keletkezett gravitációs hullámok felkutatásában. A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás polarizációjának két fő mintázatát E- és B-módnak nevezik. Az előbbi szimmetrikus mintázatot mutat, és már 2002-ben sikerült kimutatni. A B-módok ezzel szemben örvényszerű, csavarodó mintázatot alkotnak.

A B-módok egyik ismert forrása a gravitációs lencsézés, amikor a közbeeső anyag gravitációja elhajlítja és torzítja az ősi fény útját. A tudósok azonban egy másik típusú B-módot is keresnek, amelyet az univerzum legkorábbi pillanataiban keletkezett, úgynevezett ősi gravitációs hullámok hozhattak létre.

A sötét anyag és a sötét energia titkaihoz is közelebb kerülhetünk

Ezek a téridőben terjedő hullámok az univerzum rendkívül gyors korai tágulásának, az inflációnak az időszakában keletkezhettek. Közvetlen kimutatásuk eddig nem sikerült, pedig felfedezésük alapjaiban változtathatná meg az univerzum születéséről alkotott elképzeléseinket.

A mérés különösen nehéz, mert a B-módok rendkívül halvány jeleit könnyen elfedhetik a műszerek kalibrációs hibái. Egy apró polarizációs eltérés például azt eredményezheti, hogy az egyébként sokkal erősebb E-módok egy része tévesen B-módként jelenik meg. Ezért kulcsfontosságú, hogy a kutatók biztosan meg tudják különböztetni a valódi kozmikus jeleket a mérési hibáktól.

A kutatás eredményei a sötét anyag és a sötét energia vizsgálatában is új lehetőségeket nyithatnak. A jelenlegi részecskefizikai elmélet, a Standard Modell ugyanis nem tud magyarázatot adni ezeknek a rejtélyes összetevőknek a természetére, amelyek együttesen az univerzum teljes energiasűrűségének mintegy 95 százalékát adják.

Az egyik lehetséges magyarázat szerint a kozmikus kettőstörést egy axionokhoz hasonló hipotetikus részecskékhez kapcsolódó mező okozhatja, amely kölcsönhatásba lép a fénnyel, és fokozatosan megváltoztatja annak polarizációját. Más elméletek a sötét energiához kapcsolódó mezőkkel hozzák összefüggésbe a jelenséget. Egyelőre azonban egyik magyarázatot sem sikerült bizonyítani.

A kutatók szerint a következő években egyre pontosabb mérésekre lesz szükség. Ebben fontos szerepet kaphat például a Simons Observatory is, amelynek egyik vezető kutatója Brian Keating. A cél, hogy a tudósok biztosan tudják: amikor az univerzum legősibb fényében valami szokatlant észlelnek, valóban a világegyetem egyik eddig ismeretlen titkával találkoztak, nem csupán a műszereik hibájával.

Címkék:

© 2026 Hírextra. Minden jog fenntartva.