A kutatók két olyan enzim esetében alkalmazták a géntechnológiát, amelyek a paradicsom érésekor fokozott mennyiségben vannak jelen. A szakemberek szerint mindkét enzim hozzájárul ahhoz, hogy a termés frissességéből veszítve puha legyen. Az Újdelhiben működő növényigenom-kutató nemzeti intézet kutatói az amerikai tudományos akadémia folyóiratának (PNAS) internetes kiadásában számoltak be eredményeikről.

Adatok szerint Indiában a gyümölcsök és zöldségek gyors puhulása miatt a termés 35-40 százaléka megy kárba. A most ismertetett géntechnika révén sikerült olyan változásokat elérni, amelyek révén a gyümölcsök és zöldségek húsa hosszabb ideig marad friss. A szóban forgó enzimek a papayában, a banánban és mangóban is jelen vannak, így az eljárás ezeknél is alkalmazható - írták az indiai szakemberek.

Az első, génlaborban termesztett "hosszan friss" paradicsom még a kilencvenes évek közepén készült, és a Flavr-Savr nevet viseli. Ahhoz, hogy a zöldség tovább maradjon friss, a poligalakturonáz nevű enzimet módosították. Értesülések szerint ugyanakkor ez paradicsom ma már nincs kiskereskedelmi forgalomban, mivel nem váltotta be a gyártó hozzá fűzött reményeit.

Az újdelhi kutatók ezzel szemben az A-mannozidáz és a B-D-N-acetil-hexózaminidáz nevű enzimek hatásának "kikapcsolását" vizsgálták. Kiderült: a két enzim közül az egyik kiiktatásával 30, mindkét enzim kiiktatásával pedig még további 15, vagyis összesen 45 nappal hosszabbítható meg a paradicsom frissessége.

A génlaborban növekvő paradicsomtöveket ugyanúgy gondozták mint a hagyományos töveket, és ugyanannyi paradicsom termett rajtuk, mint a kezeletlen példányokon.