Baj van, baj

Bajban van az ország. Tegnap épp vidáman kalandoztam kedvenc bulvársajtóm online felületén, amikor is egy címet meglátva döbbenetemben kivert a víz. Fertőzést okoz a csapot sör. Ne vicceljünk már. Elismerem, bizonyos sörök esetében valóban előfordulhatnak bizonyos, magasnak minősített kockázati tényezők, például kedvenc helyemen, a Mister sörözőben legalábbis kérdésre adhat okot, hogy egy bizonyos idő elteltével miért változik lilává a kapott házi specialitás. Na de ezt hagyjuk.

Miben higgyen az ember, ha már a csapolt sörben sem bízhat? Nem hiszem, hogy túlzottan véresszájú összeesküvéselmélet-hívőnek kellene lenni ahhoz, hogy a józan emberben az efféle hírek hallatán megkonduljon a vészharang: itt valami turpisság van!

Két esetet tartok reálisnak. Egy, a kutatást végző cég egyik embere összekutatott annyi pénzt, amiből egy kifejezetten röviditalokra szakosodott üzlet üzemeltetésébe kezdett. A másik a személyes bosszú. A cég alkalmazottai egy fárasztó munkanap után beültek egy helyi kocsmába, aztán mikor a pityókás osztályvezető piszkos kis próbálkozásait elutasította a pultos csaj, ördögi bosszú terve fogant meg borgőzös agyában. „Hogyan tudnám tönkretenni, hogyan tudnám tönkretenni?” – morfondírozott. „Például rámutathatnánk arra a következő tanulmányunkban, hogy a hely negatív erővonalak mentén fekszik, így senki nem jönne ide. De még gondolkozzunk inkább…” „Á, megvan! Kimutatjuk, hogy a csapolt sör káros, senki nem fog csapolt sört venni és elveszíti a munkáját! Bruhaha!”


Öl, butít és nyomorba dönt

De a sör nem az egyetlen a vitatott egészségességű dolgok sorában. Frusztrált erénycsősz eleink kedvenc sportja volt a maszturbáció káros hatásairól vaskos publikációkat megjelentetni. Az 1700-as években előszeretettel jelentettek meg olyan műveket, melyben a szörnyű betegség borzasztó mellékhatásairól és kezelési módszereiről szólnak. De még 1975-ben is olyan, szexuális etikával kapcsolatos nyilatkozatot közölt a katolikus egyház, ami szerint súlyos mentális betegség áldozatainak kell tekintenünk önfertőző (nem véletlen a szó) embertársainkat. Hál’ Istennek ez már a megcáfolt múlt, hiszen nem sok kifolyt szemű, szőrös kezű, gennyes pattanások borította testű fiatalt látok magam körül. Bár az is lehet, hogy a statisztikai 90%-kal szemben jószerivel senki nem él az efféle örömökkel. Vagy csak ennyire jön fel a szépségápoló-ipar – hoppá, újabb összeesküvés, a felvilágosító kampányok és a tisztálkodási ipar ördögi összefonódása! Szóval azért csak csínján a dologgal, különben lehet, hogy anyu nem bírja majd fizetni a sok Oxyt!

– Uram, abba kéne hagynia a maszturbálást.
– Miért, káros az egészségemre?
– Nem, de zavarja a többi beteget.

A kis tudósmanó befigyel

Visszaevezve az ételekhez, ki ne emlékezne a mangalicahisztériára vagy a tojás körüli, naponta új irányt vevő egészségvitára? De káros a kenyér, rákot okoz a sajt, a szobabicikli, az orális szex, hogy a sátáni gyümölcslevekről vagy a joghurtról már ne is beszéljünk.

Nyilván van abban igazság, hogy az ilyen ételekben és egyebekben valóban vannak olyan kémiai elemek, melyeket a tudomány a rákot előidéző vagy egyéb szempontból káros anyagokként határoz meg. Ezeknek a tudósoknak a technikai fejlődés viszont egy olyan új játszóteret nyitott, melyben gyermeki örömmel elemezgethetnek, kotyvaszthatnak kis laboratóriumukban, és boldogan jelentik, ha valamiképp sikerült relációba hozniuk két, látszólag egymással közömbös dolgot.

Kétségtelen, hogy ennek a hozzáállásnak részben igaza és létjogosultsága van – korunk kiemelt kérdései az egészséges életmód, a rák megelőzése és gyógyítása, a környezettudatosság. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a naponta beharangozott újabb és újabb szenzációs egészségromboló felfedezések kontraproduktív hatást is elérhetnek. Lassan nem csinálhatunk semmit anélkül, hogy ne ránduljon meg bennünk a szigorú kis tudósmanó, hogy összevont szemöldöke mögül csalódott nézéssel jelezze: „ha így folytatod, beledöglesz”. És amit elhiszel, az előbb-utóbb meg is valósulhat.

Hát itt az ideje, hogy mértékletességre intsük a kis tudósmanót. Ha másért nem, csak azért is, mert már a sör van veszélyben, ez pedig nem tréfadolog. Nem hiszem, hogy az egészség nevében folytatott keresztes hadjárat veszélyeztethetné pozícióját e nemes nedűnek. Ma még.

Hallgassunk inkább a józan észre, és vegyük észre, hogy minden káros, ami előtt az a pici szó áll, hogy "túl", és okosan alkalmazva nem csuklyás szobabicikli képében jön értünk a kaszás. Pláne nem sörében. Vagy orális szexében.