J. Sean Doody, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem ökológusa két kollégájával a vonatkozó irodalmat átvizsgálta tanulmányozta a hüllők és kétéltűek tojásrakási szokásait. Mint kiderült, a társas "fészkelés" 345 hüllőfaj esetében bizonyított, ez a korábban vélelmezett szám négyszerese. Bár a kutatók csupán ma élő fajokkal foglalkoztak, feltételezéseik szerint némely dinoszauruszok is közösen rakták le tojásaikat - olvasható a LiveScience (http://livescience.com) című tudományos hírportálon.

Ez a szám azonban csupán az ismert hüllőfajoknak kis részét jelenti, ám sokuk tojásrakási szokásait még nem ismerik a biológusok. Az ausztrál gyíkok esetében a közös fészkelés az összes ismert faj 9 százalékára jellemző, ám ez 73 százaléka azon fajoknak, amelyeknek a tojásrakási szokásai ismertek a tudomány előtt.

S hogy miért vált társas tevékenységgé a tojásrakás? Az ausztrál kutatók szerint a nőstények így időt és energiát takarítanak meg: nem kell megfelelő helyet keresni, ahogy nem szükséges kiásni a fészket. Nagyobb létszámú nősténycsoport növelheti a kicsinyek biztonságát, jobb eséllyel védve meg őket a ragadozóktól. Ugyanakkor a közös fészek veszélyekkel is jár, mivel nagyobb populáció esetében magasabb a fertőzés veszélye. A nőstényeknek meg kell "vonniuk az egyenleget", "mérlegelve", hogy közösen, vagy külön-külön előnyösebb számukra a fészkelés.

Az ausztrál kutatók tanulmánya a Quarterly Review of Biology című szaklap legújabb számában látott napvilágot.