A vérfürdő

Az ellenzék, a bányászati szakszervezet tagjai, a jogvédők, és a hozzájuk csapódó emberek ötvenezres tömege bejelentett tüntetést szeretett volna tartani a főváros legnagyobb stadionjában - csakhogy arra nem kaptak engedélyt. Így hát előtte gyülekeztek - ami miatt a hadsereg szólt is, hogy ez esetben oszlatás várható.

Ezt a katonaság némi könnygázzal meg is próbálta, amire a tömeg kövekkel válaszolt. Aztán gumibotok és fabotok összecsapása következett, míg végül a katonaság fogta magát, és éles lőszerrel belelőtt a tömegbe, aminek hatására a tüntetés feloszlott - legkevesebb 87 halottat és több száz sebesültet hátrahagyva.

Az akció során az ellenzéki politikusokat és a külföldi sajtót sem kímélték: Cellou Dalein Diallo és Sidya Toure volt miniszterelnökök súlyos sérüléseket szenvedtek, és a BBC tudósítóját is rendesen helybenhagyták. Rájuk egy nap börtön várt, ráadásul az ellenzéki politikusok otthonát feldúlták, a sajtó felszerelését pedig elkobozták. A tüntetők egyébként egy rendőrőrsöt és több autót felgyújtottak.

Következmények

Az, hogy Camara miért tette ezeket a lépéseket, sok találgatásra ad okot. Ellenzői szerint egyszerűen megérintette a hatalom érzése, és nem akar szabadulni tőle: ezért akar indulni a választásokon, és ezért lövetett a tömegbe is. Hívei szerint csupán azért akarja halogatni a választásokat, mert elképzelése szerint - mint az az eredeti ötletekben is szerepelt - ennyi idő alatt nem lehet felkészíteni a demokráciára az országot - az esetleges indulását pedig arra az esetre jelentette be, ha ez mégsem sikerülne. A belelövetés pedig egyszerű katonai gondolkodás miatt született: ha valaki felfegyverzett katonákra támad, vállalja a következményét.

Más vélemények szerint Camara nem ura teljesen a helyzetnek - amit saját, tegnap esti rádiónyilatkozata is megerősít. Camara szerint az elnöki őrség felelős az akcióért, aki az ő kontrollja felett áll: „ezek az elemek a hadsereg irányíthatatlan részei. Még ha én is vagyok az ország vezetője ebben a rendkívül feszült helyzetben, nem követelhető rajtam ezen elemek irányításának képessége”.

Az is elég érdekes, hogy a tüntetők összetétele alapján korántsem jelenthető ki, hogy mindenki elítélné Camara terveit. Ugyanis az ellenzék egy részét köztudottan azok a külföldi bánya-vállalatok pénzelik, akiknek nem tetszik a megvesztegethetetlen, tőlük kemény pénzeket kihúzó vezető személye - az akciót pedig főleg ezen ellenzéki körök szervezték. Természetesen ez sem áll meg egymagában, ugyanis a népnek egyértelműen nem tetszik a januári választások elhalasztásának ötlete, így ez ügyből is sokan csatlakoztak a tömeghez.

Franciaország és az Afrikai Unió egyaránt elítélte a történteket, és a nemzetközi elítélés sem fog sokat váratni magára. Hogy konkrét szankciókkal járni fog-e, az csak Camarra lépéseitől függ - a választások elhalasztása bizonyosan ilyesfajta megtorlást fog eredményezni.

Jelenleg a főváros utcái csendesek - talán túlzottan is - katonai járőrökből is csak párat látni. A nyugalom látszólag helyreállt, azonban az igazi kihívás pár nap múlva következik: október másodikán van Guinea függetlenségi ünnepe, ahol a tömeg kötelezően az utcára vonul, ami újabb atrocitásokhoz vezethet. Így a kérdés az, hogy az ország képes-e egységesen, szabadon ünnepelni, vagy ismét vér fogja borítani a függetlenség zászlaját.