Ezt annál is inkább megtehetik, mert velük is szépen múlik már az idő: idestova 20 éve léteznek, s ezt a szép darab időt nagyjából-egészében azzal töltötték el, hogy a glam rocktól (Diesel & Power - 1994) a punk rockon át (Total 13 - 1983) a stadionrockig (Making Enemies Is Good - 2001) is eljussanak, hogy aztán már saját hagyományaikat őrizhessék.

A Nicke Borg énekes-gitáros, Dregen Svensson szólógitáros, Johan Blomqvist basszusgitáros és Peder Carlsson alkotta formáció népszerűségének ápolásában folyamatosan komoly szerepet játszik a Music Television, amely mindmáig szívesen játssza a klipjeiket. Még ez a médiahátszél sem volt elég viszont ahhoz, hogy a kilencvenes években egy kissé szét ne széledjenek - e kicsi megingás nélkül ugyanakkor a rockzene szegényebb lenne a Hellacopters garázsrockjával, amelynek hangzásából az éppen szabadabban kószáló Backyard Babies-gitáros, Dregen játéka is kivette a maga részét.

Csak 1997-ben vettek új lendületet, s azóta már hatodik stúdióalbumukat, az egyszerűen a Backyard Babies címet viselő 2008-as lemezt turnéztatják. A velük kapcsolatos sajtóanyagok szerint a koncertek között még ennyi év múltán is szinte ugyanazokat a kérdéseket kapják, amit becsülettel meg is válaszolgatnak.

Mindig szépen elmondják, hogy a Europe-ban ugyan ők is a glam rock svéd szupersztárjait tisztelik, de inkább a Kiss örökségét vallják magukénak. Ehhez még azt is hozzá szokták tenni, hogy ezzel együtt a skandináv death metál szcéna sem idegen tőlük, s jóllehet ők nem a hörgő énekkel megspékelt, dermesztő riffeket nyomják, azért például indulásuk környékén az Entombed tagjaival ugyanabban a közegben, ugyanazokat a stockholmi köröket járták.

Bárhonnan jöttek is, s bárhová tartanak is, az vitathatatlan, hogy a Backyard Babies vérbeli koncertzenekar - a műfaj nagyágyúi közül játszottak már az AC/DC-vel vagy a Velvet Revolverrel is -, nemrégiben pedig a Danko Jones és a Rasmus társaságában koptatták a deszkákat.