Csepregi Éva újjászületése

A kuriózum az (volt), hogy két melódia erejéig a Neoton együttes legendás énekesnője is megjelenik a színpadon. A legnagyobb üdvrialgást az váltotta ki, amikor Csepregi Éva beautózott egy tűzpiros karton-trabanttal, a nézőtéren szűnni nem akaró tapsvihar volt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nemcsak a formája a régi, hanem a hangja is. Bűvölt mindenkit.



Jelmez – Kemenesi Tünde

A jelmeztervező, Kemenesi Tünde is alapos munkát végzett, a ruhák totálisan visszaidézték a 70-es évek hangulatát. Az öltözetek színesek, néha már nevetségesek voltak, de a dalok bohókás stílusához abszolút passzolt.
A díszlet egyszerű volt, de nem keltett hiányérzetet, mivel a cselekmények nagy része a paradicsom-feldolgozó üzem területén lévő táborban zajlik.

Koreográfia – Duda Éva

Duda Éva koreográfus érdemli talán a legnagyobb elismerést, asszisztensével, Barta Viktóriával együtt, mert szemmel látható, hogy a táncbetétek betanulásában óriási munka van, nem mindennapi elemekkel kápráztatnak el. Nagyon sok mindent táncban fejeznek ki, amelyhez hat profi táncost is- a színház balettkarából választva ki- alkalmaztak, ők is a táborlakókat személyesítették meg, ahogy az Operettszínház stúdiósai is a hat főszereplő fiatal mellett, akik néha a táncosokat megszégyenítő mozgáskultúráról tettek bizonyságot. A színtéren csak úgy pezsgett az élet.


A próza, mint általában a zenés-történeteknél, hanyagolták, de a 27 dal szövege elég volt arra, hogy az eseménysor világos legyen bárki számára, még egy Máté Péter dalt is belecsempésztek a történetbe. (Kell,hogy várj)
A szereplők közül legtöbben nem vettek részt hasonló építőtáborban, de abban mindannyian megegyeztek, hogy a Neoton-számok valamilyen úton-módon részei voltak az életüknek, egyikük számára sem volt ismeretlen a 220 felett, a Santa Maria, a Pago Pago, a Holnap Hajnalig, a Don Quiote vagy akár a címadó dal, a Vándorének
Csepregi Éva viszont volt ilyen táborban, persze csak fellépőként, ugyanúgy, ahogy a darabban is, mint pesti művésznő jelenik meg. De Szulák Andrea, aki szintén a színmű egyik kulcsfigurája, még részese volt az építőtáboroknak és szerinte az atmoszféra hasonló volt, rengeteget buliztak, nevettek, táncoltak és énekeltek esténként a tábortűz mellett.



Most nyáron van esélye mindenkinek megtekinteni, de akik nem érnek rá, azok sem kell elcsüggedjenek, mert a szép őszi napokon is visszatérnek még bónuszként és visszacsempészik a szép nyári napok hangulatát.

Érdemes tehát valamikor időt szakítva kiszakadni a hétköznapok egyhangúságából, megtekintve őket, átérezve a derültséget, életörömöt és hagyva, hogy vigyenek „el minket arra, hol még senki se járt!
…hosszú az út, most már indulni kell.” (Santa Maria)

Forrás és képek:
http://www.operettszinhaz.hu/galeria.php?kategoria=142&kep=4039&tol=20
http://www.operettszinhaz.hu/operett.php?pid=read&hId=494