2024. december 3. - Ferenc, Olívia

Újabb pályázó az Európai Unióba

Annak ellenére, hogy Václav Klaus cseh államfő kommunistázza az Európai Uniót, az integrációpárti cseh elnökség farvizén Albánia is beevezhet az integráción belülre. Valóban így lenne?
2009. március 18. szerda 07:29 - Kőrösi Viktor Dávid
Csehország, a problémás

Csehország – nem csak az Európai Tanács soros elnökeként tanúsított – integrációpártiságát kihasználva Albánia beadta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Igaz, a cseh hozzáállás eléggé kétértelmű, hiszen éppen az államfőjük, Václav Klaus kommunistázta le a közelmúltban az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusát, mondván ugyanúgy mint a kommunisták kirekesztik a fő sodorvonaltól eltérő nézeteket vallókat.

Mindezen túl az európai alkotmányszerződés bukása után Lengyelország, Írország és Nagy Britannia mellett Csehország jelenti az egyik legnagyobb akadályát a reformszerződés elfogadásának. Topolánek és kormánya, valamint az államfő ugyan nem egy „európai nemzetben”, hanem a nemzetek Európájában gondolkodnak (ugyanúgy, ahogy a hatvanas években de Gaulle tábornok, aki lemondásáig folyamatosan blokkolta Nagy Britannia integrációját, valamint az akkori EGK, illetve Európai Közösségek működését). Jellemző Klaus mondása mely szerint (az MTI-t idézve): "Az a tény, hogy az Európai Uniónak ma nincs alkotmánya, senkit sem éget, senkinek sem hiányzik", ezért kár az Unió szétesésével riogatni az embereket – mondta a cseh köztársasági elnök.

Mindezek ellenére Csehország támogatja a további integrációt, aminek következménye az, hogy március elején Albánia, Európa második legszegényebb állama eldöntötte: beadja tagfelvételi kérelmét Brüsszelbe.

A folyamat lezárul?


Albánia
Albánia mai lakóinak feltételezett ősei, az illírek a bronzkor végén telepedtek le a Balkán-félsziget nyugati vidékein. A Kr. e. 2. századtól Illyricum néven római provincia része lett a terület. A barbárok dúlásait követően a 9–14. században egymást váltották a szkipetárok (sasfiókok) urai: a Bizánci Birodalom, a Bolgár Fejedelemség, a Dukljai Fejedelemség, a Velencei Köztársaság, az Epiruszi Despotátus stb. Albániát Kasztrióta György negyedszázados ellenállásának köszönhetően csak 1501-ben hódította meg végleg az Oszmán Birodalom. Uralmuk alatt a lakosság nagy része iszlamizálódott, és a feudális viszonyok konzerválásával Európa sereghajtója lett. A 19. század végén feltámadt albán nemzeti mozgalmakat (például Prizreni Liga) a Porta sorra leverte, de az első Balkán-háború után, 1912. november 28-án Albánia függetlenné vált.

Forrás: Wikipedia
Az Európai Bizottság honlapja szerint egy 17 éves folyamat zárulna le akkor, amikor Albánia uniós taggá válna. 1992-ben kereskedelmi megállapodásokkal és PHARE-támogatásokkal vette kezdetét a közeledés, az akkor frissen rendszert buktatott országgal (bár a politikai elit nagy része ott is a helyén maradt, éppen úgy mint a másik – még szerencsétlenebb sorsú – keleti országban, Moldovában).

1999-ben az Európai Unió felkínálta Albánia számára, hogy részese legyen a stabilizációs és társulási folyamatnak (Stabilization and Association Process). Ezt az Európai Tanács 2003-ban Thesszalonikiben megerősítette, majd 2006-ban aláírták. Albánia tehát már a ’90-es évek vége óta az Európai Unió potenciális tagjelöltje, amely elviekben valósággá is válhat.

Ennyit arról, hogy az albán politikusok mit hangoztatnak odahaza.

A gyakorlat mást mutat

A gyakorlat persze mást mutat. Először is azt, hogy a következő bővítési körben csatlakozó államok (Horvátország a legvalószínűbb, esetleg Szerbia is beférhet) közé Albánia bizonyosan nem fog beférni. A gazdasági szerkezet a múlt század elején gyakorlatilag megrekedt a lakosság 58 százaléka tartja el magát a mezőgazdaságból, ami viszont a GDP-nek csupán 23 százaléka. Beláthatón belül ezek az arányok nem is fognak változni, így Albánia csatlakozása tovább gátolja a lisszaboni célok (információ-technológia és tudásalapú társadalom területén versenyre kelni az Egyesült Államokkal és Japánnal) amúgy is egyre nehezebb teljesítését.

Ez lenne csak az igazi kétsebességű Európa, a javából.

Durva adatok

Emellett Albánia vásárlóerő-paritáson mért GDP-je 2008-ban 5500 dollár per fő volt (19,76 milliárd dollár), míg Magyarországé 19500 dollár per fő (194,2 milliárd dollár), sőt, a 2008-ban EU-utolsó Romániáé is fejenként 11000 dollárt jelent (246,7 milliárd dollár). Albánia lakosságának 25 százaléka a szegénységi küszöb alatt él (Magyarországon a CIA World Factbook szerint 8,6 százalék, Romániában szintén 25 százalék), a munkanélküliség 13 százalékos, ellentétben a magyar 7,1 és román 4,1 (!) százalékkal.

Albánia gyakorlatilag semmilyen mutatóban nem tudja felvenni a versenyt a fejlett az uniós országokkal, legfeljebb csak a 2007-ben csatlakozott két állammal - néhány területen.

Választási kampány

Hogyan lesz ebből uniós tagság?

Ki kell várni a végét – mondhatjuk. Mindazonáltal a EurActiv által megkérdezett uniós diplomaták szerint nem kell nagy dologra számítani. Csupán a választások közelegnek Albániában, ezért lett felerősítve az EU- csatlakozás kérdése, amúgy azonban minden a megszokott és normális mederben zajlik.

A fenti kérdésre válaszolva tehát: egyelőre biztosan sehogy.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Külföld témában
Mit várhatunk Joe Biden elnökségétől?
Visszatér a józan ész a Fehér Házba
Újra jön a neoliberalizmus
Semmi nem változik
Biden megbuktatja az európai féldemokráciákat
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását