A piramisok építőinek sok fokhagymát adtak, mert úgy vélték, hogy az kell a jó teljesítményhez. De nemcsak a kétkezi munkások kaptak az illatos fűszernövényből bőségesen: Tutanhamon sírjában is találtak fokhagymagerezdeket.

Az illóolajokban gazdag növényt nemcsak fűszerezésre, de gyógyításra használták már a kezdetektől. A görög Hippokratész, az orvostudomány atyja gyógyszerkönyvének alapjaként írta le a fokhagymát. Az utóbbi időben az érdeklődést az váltotta ki, hogy a fűszerből olyan anyagokat sikerült kimutatni, melyek rákellenes hatásúak.

Kínában megfigyelték, hogy a gyomorrákot megelőző szövetkárosodások ritkábban fordultak elő azokban, akik sok fokhagymát ettek, kiváltképp akkor, ha különböző vitaminkészítményeket is fogyasztottak. Laboratóriumban azt is kimutatták, hogy a fokhagymában lévő egyik vegyület fokozza a rosszindulatú daganatsejtek programozott sejthalálát.

A diallilszulfid, a fokhagyma egyik bioaktív anyaga gyorsítja a férfi nemi hormon, a tesztoszteron anyagcseréjét, ezért gátolja a prosztatarák kifejlődését. A különböző vizsgálatok eredményei azonban ellentmondásosak voltak, ezért a koreai Dzsi Jon Kim és Oran Kvon átnézték az erre vonatkozó orvosi szakirodalmat.

Összegyűjtötték az 1955 és 2007 között megjelent tanulmányokat. A folyóiratokban sok cikk olvasható arról, hogy a fokhagyma megelőzi vagy gyógyítja a rosszindulatú daganatos betegségeket, de ezek közül csak 19, emberre vonatkozó dolgozat készült olyan feltételek szerint, hogy annak állításai elfogadhatóak.

Megfelelően ellenőrzött vizsgálatok hiányában nincs megbízható adat arra, hogy a fokhagyma egyértelműen csökkentené a rosszindulatú daganatok veszélyét.
A koreai szakemberek szerint a kérdés pontos tisztázását tovább bonyolítja, hogy a fokhagyma föltételezett daganatellenes hatását befolyásolja az is, milyen formában kerül a szervezetbe, nyersen fogyasztják-e vagy különböző módon készített ételekkel kerül a szervezetbe.