A falu egy kis tó partján állt, amely az idők során elmocsarasodott, de nyomai még ötven évvel ezelőtt is megtalálhatók voltak a területen.

Az újkőkori házakat olyan anyagokból építették fel újra, amelyeket a régészeti kutatások szerint a neolitikumban használtak: fából, nádból és agyagból. A házak belsejében korabeli "viseletbe" öltöztetett emberi alakokat helyeztek el, akik hétköznapi tennivalókkal foglalatoskodnak: búzát őrölnek, szőnek.

A falu maradványait 1961-ben találták meg egy nemzetközi autópálya építési munkálatainak előkészítése során.

A lelőhely kétharmada, mintegy 220 méteres átmérőjű körzetben magántulajdonban lévő épületek alatt fekszik, ami nehezíti a kutatást. Az első neolitikumból való épületet 1981-ben találták itt a régészek, mára már nyolcat tártak fel, köztük egy szentélyt is. Ebből a szentélyből való a Galemata majkának - nagy anyácskának - nevezett kerámia figura, amely azóta a balkáni ország szimbóluma lett, és másolatait úgy árusítják, mint a legismertebb régészeti emlékek egyikét.

A másik neolitikumból származó emléket, a Macedónia délnyugati részén fekvő Ohrid-tóban cölöpökre épült falut ebben a hónapban nyitják meg a nagyközönség számára. Ez az egyetlen vízre épített, neolitikumból származó település az országban.

Az Európa délkeleti részén fekvő, 2 millió lakosú Macedóniának nincsen tengerpartja, de régészeti lelőhelyekben nagyon gazdag, és a nagyobb látogatottság érdekében szeretné fellendíteni a régészeti turizmust.