"Átkeresztelkedés" szempontjából kétségtelenül a belvárosi Decanska a csúcstartó, amelyet eddig hatszor neveztek el, s a jelenlegi nevét már harmadszor viseli. Különösen tiszteletre méltó ez a rekord, ha figyelembe vesszük, hogy a belgrádi utcák túlnyomó többsége csak a város török uralom alóli felszabadulása után öt évvel, 1872-ben kapta meg első hivatalos nevét.

Mindössze 29 azoknak a száma, amelyek máig megtartották 136 évvel ezelőtt kapott nevüket. Az első névváltoztatás már 1896-ban megtörtént, de az ideológiai indíttatású átnevezések csak 1903-ban kezdődtek, amikor az Obrenovic uralkodói dinasztiát felváltották a Karadjordjevicek.

I. Péter király azonban nagyvonalú volt: úgy rendelkezett, hogy Obrenovic Milos és Obrenovic Mihály uralkodó hercegek utcái maradjanak meg. Mihály herceg így rekorderré válhatott, mivel róla már 138 éve, az első hivatalos névadási hullámot megelőzően elneveztek egy utcát, amely mára Belgrád egyik legfontosabb sugárútjává vált.

Aztán jött a II. világháború, a Joszip Broz Tito vezette partizánok győztes háborúja, s a királyság megszűnése, amely elindította az újabb átnevezési hullámot. Tito természetesen Belgrád minden városrészében utcát kapott, s bár a rendszerváltásnak ő volt a legnagyobb vesztese, még mindig négy utca - belgrádi szokás szerint kék alapon fehér betűs - névtábláin olvasható a neve.
És a változtatásoknak még nincs végük. Hamarosan ötven belgrádi utca kap új nevet, mert a városigazgatás úgy döntött, hogy igyekszik csökkenteni a névismétlődések számát, könnyítendő ezzel a postások dolgát, akiket sokszor embert próbáló feladat elé állít az irányítószámmal nem, csak utca- és házszámmegjelöléssel ellátott belgrádi levelek kézbesítése.