Colin Burgess, az AC/DC legelső dobosa, - aki alkohol iránti szenvedélyes vonzalma miatt került ki a csapatból - nyilatkozatot tett a legendás banda legfrissebb, Black Ice című albumával kapcsolatban. Szerintem olyan lett a Black Ice, mint bármelyik középszerű „road pop rock” stúdióalbum, például a Bon Jovitól. – kritizálta az egykori tag az új lemezt. Ahogy a Bon Jovi is többször megtette, bementek a stúdióba és rutinból lenyomtak egy rock ’n roll anyagot. Számomra ez nem üti meg a „feladat” kategóriát! - csavart még egyet a hasonlaton Colin, aki ugyan stúdiófelvételt nem jegyez az AC/DC-vel, ám még ’75-ben is besegített, amikor Phil valami balhéban összetörte a kezét. Az egykori tag máig is sérelmezi, hogy anyagilag még mindig nem kapott elegendő kielégítést a csapattól, nem kevésbé, hogy egy életre „elkaszálták” az alkohollal kapcsolatos konstans problémái miatt.

Úgy látszik, hogy kell ahhoz a valamikori közös zenélés élménye, és vélt vagy valós sérelmek, hogy jól lehúzzunk valakit. Valami ilyesmire gondolhatott a Def Leppard gitárosa is, aki tavaly Dio mesterrel „rúgta össze a port”. Most a Whitesnake frontemberét David Coverdale-t kóstolta meg egy interjúban.

„A Whitesnake nem zenekar” – mondta. „Leginkább David Coverdale és azok (bárkik), akik zenélnek mögötte” – folytatta a méltatlankodást. „Elkülönítve utaznak, ki sem mennek a szállodából, ráadásul Davidnek szeparált öltözője van, amire az van kiírva, hogy – Ne kopogj! Tilos belépni! – summázta a kritikát Vivian.

„Mi egész más cipőben járunk” – terelte a „Süket Leopárdok” irányába a szót. „Egy csapat vagyunk, mindannyian alig várjuk, hogy tehessünk valamit a másikért! Keményen, de egységesen dolgozunk a sikerért, és a jó hangulatról sem kell másnak gondoskodnia, mindig kieszelünk valami tréfát!”

Az effajta torzsalkodások persze nem új keletűek: anno a rockzene legnagyobb hatású szerzőpárosa, John Lennon és Paul McCartney is üzengetett egymásnak (sőt, John szerint még Yoko Ononak is - a Get Back felvételeinél legalábbis mindig őt nézte a balkezes basszusgitáros a "Menj vissza oda, ahová valaha tartoztál" soroknál). Más, nem elhanyagolható kérdés, hogy mindez az üzengetés olyan dalokat szült, mint a How Do You Sleep At Night és a Silly Love Songs.

De hasonló torzsalkodásra a magyarabb gyökerű Dire Straits esetében is sor került. Mark Knopfler nem lehet könnyű egyéniség, ugyanis az eredeti csapatból csak szelíd mosolyú John Illsley basszusgitáros bírta ki mellette végig. Míg testvére, David Knopfler az első lemez elkészítése után kiszállt a zenekarból, és kiadta saját lemezét (amiből sajnos csak az A oldal első számára merjük rámondani, hogy jó volt - a többire ugyanis nem emlékszünk, szemben a pozsonyi származású család Mark fiának számos szerzeményével).

Ehhez képest azzal már szinte illetlenség is foglalkozni, hogy nálunk a KITT egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék és a Trió) felbomlása és a Fonográf megalakulása idején Illés Lajos sem ápolt különösebben baráti kapcsolatot például Szörényi Leventével.

Kifejezetten megnyugtató volt az a közös interjú, amiben Tini és Levi bácsiék (akik korábban a politika miatt sodródtak a bizonyos utca egymással szembeni oldalaira) kedélyesen megállapították, hogy orvosok kölcsönös ajánlgatásával megnyugtatóan sok közös témájuk akad - mindezt azzal a tiszteletre méltó humorral, ami miatt nem lehet a két élő legendára rossz szívvel gondolni.




Forrás: Hard Rock Magazin/pontfm.hu