Egytől tízig osztályozva mennyire értékelné az RMDSZ kormányon nyújtott teljesítményét?

Nem nagyon szoktam jegyeket osztogatni, de ha már értékelni kell, akkor 8 és 9 közötti osztályzatot adnék.

Milyen eredményekre a legbüszkébb az RMDSZ az elmúlt kormányzati ciklusból?

Ha az elmúlt négy esztendő politikai teljesítményét nézem, akkor azt kell mondanom, hogy a kormányzati munka sokkal jobb volt, mint a parlamenti. A parlamentben a törvényhozás zavaros volt, sokszor nem sikerült biztos többséget kialakítani fontos törvénytervezetek mellé, ezért több megbukott, s sok törvény volt, ami nem azt eredményezte, amit vártunk. A kormányzati munka sokkal eredményesebb volt, s az RMDSZ tevékenységét is ennek függvényében kell értékelni; a kormányban többet tudtunk teljesíteni, a parlamentben a mi 7%-unk mellé nagyon sokakat kell még meggyőzni ahhoz, hogy elfogadjanak egy döntést. A kormányban kiemelkedő eredményeket értünk el az integrációs erőfeszítésekhez való hozzájárulással. 2007. január 1-én Romániát felvették az Európai Unióba, s nem halasztották a felvételt, ahogy arról korábban volt szó. Ebben nagy szerepe volt az RMDSZ-nek. Másrészt azáltal, hogy kulcsfontosságú tárcákat vezettünk, az infrastrukturális fejlesztési programok kidolgozása, elindítása nevezhető még az RMDSZ érdemeként. Igaz, egy másfél éves vita után, de az észak-erdélyi autópálya építése nem állt le, ahogy sokan szerették volna. Erdélyben, Székelyföldön s másutt is nagyon komoly költségvetési támogatásokat tudtunk adni infrastrukturális fejlesztésre; utakra, a víz, a gáz bevezetésére s hasonló, a helyi közösségek szempontjából nagyon fontos kérdések megoldására. Másik sikeres területünk az oktatási intézmények felújítása, új intézmények elindítása, valamint iskolák, óvodák számára nyújtott támogatások, amelyek egy következetes koncepció szerint történtek. Harmadszor, a decentralizációs folyamatot szorgalmazzuk. Ebben kevesebbet értünk el, mert nagyon nagy volt az ellenállás a partnereink részéről.

A kampányban a közigazgatási törvény módosításának, valamint az új fejlesztési régiók kialakításának témáját igyekeznek a választók felé közvetíteni. Miért pont ezeket a témákat ítélik a legfontosabbnak?

Mert ez a jövő. Jelenleg Bukarestben kell vitatkoznunk arról, hogy kell-e Észak-Erdélyben autópálya, vagy arról is, hogy egy iskola számára szükséges-e támogatás. Amíg ezekről nem a helyi közösségek döntenek úgy, hogy közben a rendelkezésükre áll a megfelelő költségvetési összeg, addig nem tudunk egy komoly, hosszú távú erdélyi fejlesztést elképzelni. Ebből a szempontból a decentralizáció kulcskérdést, annak minden formájában. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a jelenlegi gazdasági-fejlesztési régiókat át akarjuk szervezni. Néhány héten belül be is fogjuk nyújtani az ehhez szükséges törvénytervezetet.

Biztos, hogy a választók számára könnyen emészthetőek az ilyen, szakpolitikai üzenetek?

Az RMDSZ már régóta két fontos üzenetet próbál megfogalmazni a választói számára. Az egyik a nemzeti önazonosságról szól, így az anyanyelv használata, anyanyelvű oktatás, anyanyelvű kultúra kérdése, illetve az autonómia különböző formái. Bár az autonómia nem csak a nemzeti önazonosság megőrzésében segíthet, hanem a gazdasági felemelkedésben is. A másik fontos üzenetünk pedig a modernizáció: Erdély újjáépítése, különböző magyarlakta vidékeinek a gazdasági fellendítése. A választókat pontosan az érdekli, hogy jók-e az utak, hogy milyen életfeltételek állnak rendelkezésre, illetve milyen az egyén szociális állapota: nyugdíj, fizetés, lakáskörülmények. Ez fontos az erdélyi magyarok számára.

Mi a helyzet most az autonómiával? Mostanában elég keveset lehet hallani az RMDSZ-t ez ügyben, a Székely Nemzeti Tanács népszavazási ötletére való reakciókat leszámítva.

Az autonómiához törvénymódosítások és új törvények kellenek. Sajnos az elmúlt négy évben úgy alakult a parlamenti többség, hogy nem tudtunk a törvényhozásban előre haladni. 2004-ben megegyeztünk a partnereinkkel, kidolgoztunk egy olyan kisebbségitörvény-tervezetet, amely az autonómia egy formáját, a kulturális autonómiát lehetővé tette volna. Ekkor akadtunk el, de erről nem mondtunk le. Ami pedig a területi-közigazgatási autonómiát illeti, a már említett decentralizáció ehhez közelebb visz. Arról, hogy kell-e autonómia, nincs vita, az eszközökről van. Én továbbra is úgy látom, hogy ez egy folyamat, amely még hosszú időt vesz igénybe.

Milyen lenne a kedvező parlamenti többség? Szerepe van ebben a mostani kisebbségi kormánynak?

A kisebbségi kormány mellett is elképzelhető hatékony parlamenti többség, amely támogatja a kisebbségi kormányt a cselekvésben. Ebben a ciklusban nem ez volt a helyzet, a többséget csupán alkalomról alkalomra tudta megteremteni az RMDSZ-PNL kisebbségi kormány – ha egyáltalán meg tudta. Így nem lehet kemény reformintézkedéseket elfogadni. Ami a pártokat illeti, hogy melyik alkalmas erre, s melyik nem azért nehéz beszélni, mert én már sok színeváltozását láttam a román pártoknak. Jelenleg a liberális párt az, amellyel erről a kérdésről legalább párbeszédet lehet folytatni, de ők sem tűnnek úgy, hogy a jelenlegi politikai helyzetben éles etnika megoldásokat elfogadnának. Azt azonban nem lehet tudni, hogy mindez hogyan változik a választások után.

Milyen a viszonyuk a román pártokkal?

Beszélő viszonyban vagyunk minden román párttal, leszámítva az ultranacionalista Nagy-Románia Pártot. Hozzánk legközelebb a liberálisok állnak, a szociáldemokratákkal is jól megegyezünk bizonyos kérdésekben. Az államfő pártja pedig nagy kérdőjel számunkra. Vannak olyan politikusaik, akikkel kormányon jól együttműködtünk 2005-2006-ban, azonban a párt egy egészen furcsa megállapodást kötött a szenátusban a Nagy-Románia Párttal. A PD-L-el is elképzelhető együttműködés, de ahhoz elég sok mindent tisztázni kell.

Nem félő-e, hogy annak hangoztatása, miszerint az RMDSZ bárkivel koalícióképes, esetleg bizalmatlanná teszi a román pártokat?

Különbségeket is teszünk. Azt szoktam ilyenkor mondani, hogy a viszonyunk a liberális párttal a legjobb, amellyel nincs súlyos elvi vitánk, tehát velük az együttműködés nyugodtan folytatható lenne. A többi párttal tisztázni kellene vitás kérdéseket és nyilván nehéz viták után lehetne eljutni az együttműködésig.

Más téma: Ön szerint miért volt szükség áttérni az egyéni választókerületi rendszerre?

Populizmusból és demagógiából. Ez a két ok. Az államfő zsarolta a politikai pártokat, azzal vádolva őket, hogy a hatalom átmentése miatt nem akarják, hogy a választók közvetlenül, személyre szavazzanak. Ezzel senki sem mert szembe fordulni, kivéve minket: mi kezdettől fogva mondtuk, hogy ezzel nem értünk egyet. Utólag már keserű elégtétel, hogy minden párt rájött, hogy ostobaságot csináltak, még az államelnök pártja is.

Ebben az új helyzetben hány mandátum az elvárt?

Ebben a pillanatban van 10 szenátorunk és 22 képviselőnk, s nagyjából ekkora parlamenti jelenlétre számítunk a novemberi választások után. A Magyar Polgári Párt persze tudja gyengíteni az RMDSZ-t, hiszen a független jelöltjeinek nem lesz esélye nyerni az RMDSZ-szel szemben, viszont a rájuk adott szavazatok elvesznek. Ennek ellenére nagyjából a jelenlegi mandátumszámot várjuk a következő parlamenti ciklusban is.

Várnak-e bármilyen segítséget az anyaországi pártok részéről?

A legnagyobb segítség az lenne, ha erkölcsileg és politikailag támogatnának minket, azonban itt, Erdélyben ne kampányoljanak.