Christopher Dean 50 éves

A nottinghami srác tízévesen kapta első korcsolyáját. Iskolaévei alatt a korcsolyázás mellett úszott és tornázott, a futballcsapat kapitánya volt és futóversenyeken is jeleskedett. Jégtánc versenyen először 14 éves korában indult Sandra Elsonnal, s bár két év múlva már junior bajnokok voltak, személyes rossz viszonyuk miatt szétváltak útjaik. Dean új társa Jayne Torvill lett, aki addig párosban jeleskedett.

Dean 16 évesen otthagyta az iskolát és rendőrnek állt, de nehezen tudta összeegyeztetni a kiképzést a sporttal, az edzésekre így a legváltozatosabb időpontokban került sor. 1980-ra brit bajnoknak mondhatták magukat és a nemzetközi színtéren is éremesélyesként tartották őket számon.

Ekkor már egyre nehezebben tudták összehangolni a sportot és a munkát, ezért Dean otthagyta a rendőrséget és Torvill felmondott a biztosítónál, ahol dolgozott. Gyorsan kiderült, hogy jól választottak: fegyelmezettségük, a kemény munkával elért összeszokott mozgás és a Dean általt koreografált táncok révén minden idők legeredményesebb brit jégtáncosai lettek.

Az 1980-as Lake Placid-i olimpián még "csak" az ötödikek helyen végeztek, de a következő évben már megnyerték az Európa-bajnokságot és a világbajnokságot is, majd ahol elindultak, mindenhol a dobogó legfelső fokára állhattak.

Pályafutásuk csúcsát az 1984-es szarajevói téli olimpia jelentette, ahol a Ravel Bolerójára koreografált érzéki kűrjük a közönséget és a zsűrit is elvarázsolta, a művészi kivitelezést mind a kilenc pontozóbíró példátlan módon hat pontra értékelte.

(Ez a legnézettebb brit sportteljesítmény: a szigetországban 24 millió tévénéző követte nyomon az eseményt.) A páros pályafutásuk során 136 alkalommal kapta a maximális pontszámot, ami szintén világrekord.

Az olimpia után profinak álltak, s jégrevükben váltották nem is apró pénzre hírnevüket. Miután 1993-tól profik is indulhattak amatőr világversenyeken, 1994-ben újabb Európa-bajnoki címet szereztek. A második olimpiai arany azonban csak álom maradt, a lillehammeri téli olimpián két orosz páros mögött a harmadik helyre szorultak.

A kudarcként felfogott bronzérem után folytatták világjáró turnéjukat, majd 1998-ban visszavonultak, azóta edzőként és koreográfusként dolgoznak. Baráti kapcsolatuk töretlen maradt, 2006 óta több közös produkciót állítottak színre.

Dean, aki az Angol Nemzeti Balettnek és sikeres táncospároknak is koreografál, második feleségével és két fiával Amerikában él, s az extrém sportok: a motorversenyzés, a versenybob, és a vadvízi evezés lelkes híve. 1989 óta a Műkorcsolyázó Hírességek Csarnokának tagja, 1999-ben megkapta a Brit Birodalom Érdemkeresztje tiszti fokozatát.