Kit támogat valójában az mezőgazdasági tárca?

Úgy tűnik, jelenleg az agrárirányítás egyetlen célja, hogy az elérhető támogatásokat minél hatékonyabban juttassa el néhány gazdasági érdekcsoporthoz, függetlenül a tényleges tevékenységek értelmétől, társadalmi és környezeti hatásaitól – állítják az árnyékkormány című honlap szerkesztői.

A honlap mögött az Országos Civil Fórum független szakértői állnak. A részletesen kidolgozott mezőgazdasági ajánlások bármelyik párt programjának is beillenének. Célja, hogy a kormányzat – szerzők szerint – elhibázott vidékfejlesztési stratégiájával szemben egy a fenntartható vidékfejlesztési politikát adjon.

Kajner Péter a stratégia egyik kidolgozója a Hírextrának elmondta, a kormányzat által kidolgozott Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégia és Program (ÚMVST) fő problémája, hogy nem konszenzussal, az érdekelt felek bevonásával dolgozták ki.

Kisgazdaságok, összefogással

Az árnyékkormány programja főleg a családi- és kisgazdaságok érdekeit illetve az ökológiai lehetőségeket, azaz a fenntartható fejlődést veszi figyelembe. Ez a gazdasági szerkezet viszont csak akkor lehet versenyképes, ha egységei együttműködnek a beszerzési, feldolgozási, tárolási és értékesítési feladatokban. Ennek a koncepciónak a szükségességét a dinnye-, meggy- és tejháborúk is bizonyítják.

A jelenlegi forráselosztás rendkívül koncentrált és elsősorban a nagyüzemekre helyezi a hangsúlyt. Vagyis oda folyatja a pénzt. A jelenlegi nagyjából 700 ezer gazdasági egységből 200 ezer a támogatási alany, viszont az ÚMVST-ben ennek csak mintegy 20 százaléka van elsődlegesen megcélozva. Egyes számítások szerint 100 forint támogatásra szánt összegből jó esetben 15-20 jut el a gazdákhoz. A többi, a műtrágyagyártó, a gépgyártó, az alkatrészgyártó, vagy az üzemanyagellátó cégekhez jut, és jó része a pénzügyi szektorba.

Ennek az a következménye, hogy egyre több gazdálkodó hagyja abba a termelést, válik meg a földjétől. A földet a nagybirtokosok, illetve spekulánsok veszik meg. Utóbbiak azért, hogy előkészüljenek az európai földpiaci liberalizációra. 2011-ben lejár a moratórium a külföldiek és a cégek részére. Komoly károkat fog okozni, amikor a földek kikerülnek a szabadpiacra. A helyi sajátosságok teljesen figyelmen kívül hagyódnak, az ökológiai rendszer semmiibe vevődik, csak a profitmaximalizálás lesz a cél.

Nincs megfelelő válaszunk

A vidék kiürülése társadalmi és gazdasági robbanásveszélyes helyzetet idézhet elő Kajner szerint. Szembe kell néznünk a klímaváltozással, a rossz művelés miatti talajpusztulással, az élelmiszer-, és az energiaválsággal – mondja. Az a stratégia, ahogy a pénzeket elköltjük, vagy ahogy a jogszabályokat meghozzuk szerinte nem ad ezekre választ.

Ráadásul Kajner szerint, az uniós forrásokat túl gyorsan költjük. A teljes 2013-ig felhasználható keret 1300 milliárd forint, amiből csak az első évben gépvásárlás címén 300 milliárdot kötöttek le. Ha így haladunk veszélybe kerülhet a többi finanszírozása – mondja a szakértő.

Együttműködés nélkül nem megy

Különös figyelmet kell szentelni az aprófalvakon belüli és közötti együttműködés fejlesztésének – állítja a szakértő. A helyi hagyományok, személyes viszonyok életben tartása talán a legfontosabb alapja a gazdasági és társadalmi fejlesztésnek. A régiók Európája lehetőséget nyújt arra, hogy a határon túli magyarsággal újra szoros kapcsolatot ápolhassanak az anyaországbeliek. A határmenti régióknak erre is tekintettel célszerű végiggondolni fejlesztési – ezen belül agrár- és vidékfejlesztési – programjaikat.

A szakértői program kitér arra, hogy az agrár- és vidékpolitika nem kezelhető függetlenül a víz-, táj- és energiagazdálkodástól, a természetvédelemtől és a szociálpolitikától. Ezek szakszerű és harmonikus összehangolása már a tervezés során alapfeltétele az eredményes megvalósításnak.

A fenntartható fejlődés érdekében nyilvánvaló, hogy át kellene alakítani az agrár-környezetgazdálkodási programon belüli feltételrendszert. Cél, hogy a szántóföldi alap, illetve integrált programok helyett a források nagyobb hányada jusson a természetmegőrzésre, a tájgazdálkodásra, a tájrehabilitációra, illetve vizeink megtartását hatékonyabban szolgáló célprogramokra. Az is megkérdőjelezhetetlen, hogy a termelésben ma csupán 2%-os arányban jelen lévő ökológiai (bio-) gazdálkodás nagyarányú elterjedését erőteljesen ösztönözni kell.

GMO nem, ÁNTSZ nagyon

Az árnyékkormány programja szerint a génmódosított növények termesztésére vonatkozó moratóriumot hosszú távon fenn kell tartani. A genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) felhasználását a takarmányozásban és az élelmiszerekben meg kell szüntetni, legyen szó import vagy hazai termékekről.

A program létszámban és kapacitásban is megerősítené az élelmiszerbiztonságért felelős szervezeteket (elsősorban: ÁNTSZ). Az EU keretei között ez a szigorú minőségellenőrzési rendszer a piacvédelem fő eszköze. Kajner Péter felhívta a figyelmet arra is, hogy ma is lehetőségünkben állna megvédeni a saját termékeinket a külföldi dömpingtől. Mégis valamiért ennek pont a fordítottja érvényes. Ma a rossz minőségű termékek beáramlása szinte szabályozatlan, ellenben a hazai élelmiszer-feldolgozást a túl szigorú szabályozás szinte megfolytja. Ezzel a jelenlegi agrárpolitika azt éri el, hogy a kisebb gazdaságok, feldolgozó üzemek versenyképességét lerontja.

Rossz felé megyünk

Olyan területfedő, többfunkciós mezőgazdaság lenne Krajner szerint ideális, ami a hazai tájak adottságainak megfelelő. Ennek a megalapozását a Szent István Egyetemen elvégezték, így ma már majdnem parcella szintjén megmondható, hogy adott helyen mi a legideálisabb művelési megoldás. Valahol a természeti értékek védelmére koncentráló gazdálkodásra van szükség, máshol lehet a gabonatermelés felé nyitni. A környezeti illetve mezőgazdasági meghatározottságú területek között természetesen számos átmenet lehetséges. „Ma az ember igényeihez próbáljuk a természetet alakítani, míg hosszútávon ennek ellenkezőjére lenne szükség.” – figyelmeztet Kajner.
Kajner Péter az aktuális kérdésekre reagálva értetlenségének adott hangot. Nem érti, hogyan lehetett a meggy vagy épp a dinnyehelyzetet odáig juttatni, hogy a kartellek gazdálkodók arcába röhögnek. A jogszabályok alakításáért egyértelműen a miniszter illetve a kormányzat felel. Az elmúlt húsz év politikai elitje hibáztatható azért a lehetetlen helyzetért is, hogy az élelmiszertermelésben, feldolgozásban és kiskereskedelemben olyan koncentráció alakult ki, ami példátlan Európában: az élelmiszerkereskedelem 85 százalékát nyolc kereskedelmi lánc ellenőrzi! Ebben a helyzetben, még egy miniszternek is egészen kicsi a mozgástere – ismeri el a szakértő.

Úgy tűnik, a magyar mezőgazdaság jó irányba tereléséhez átfogó kormányzati stratégiára lenne szükség, amihez az árnyékormány vidékfejlesztési programja figyelemreméltóan alapos kiindulási pont lehet.