Senki se fogad a törökökre

Az általános megítélés szerint semmi esélye a Fatih Terim szövetségi kapitány igazgatta társaságnak Michael Ballackékkal szemben, nem is elsősorban a német válogatott ereje, mint inkább a törökök "végelgyengülése" miatt.

Akik az Eb hajrájára gyakorlatilag elfogytak, miután nem kevesebb, mint nyolc (!) játékosuk dőlt ki a sorból alapvetően sérülés és a kelleténél több sárga lap begyűjtése miatt. Egészségi ok parancsolta le a pályáról például Nihat Kahveci csapatkapitányt, a remek csatárt, sérült a védelem két olyan oszlopa, mint Servet Cetin és Emre Güngor, míg Emre Asikot, továbbá a középpálya meghatározó egyéniségei közül Tuncay Sanlit és Arda Turant "laposságuk" gátolja meg abban, hogy felléphessenek az elődöntőben.

A törököknél összesen 15 mozgósítható focista maradt, s a helyzet képtelenségét minősíti szakvezetőjük bejelentése, amely szerint bizony még az is előfordulhat, hogy a tartalékkapus - e poszton a sorban csak harmadik - Tolga Zengint csatárként veti be Bázelben... Az első számú hálóőr, Volkan Demirel eleve kijátszotta magát a csapatból, amikor a csehek elleni csoportmeccsen kiállították, és a törökök hiába próbáltak enyhítést elérni az UEFA-nál, az európai szövetség illetékes bizottsága nem csökkentette két mérkőzésre szóló eltiltását.

Ugyanakkor a másik oldalon minden rendben: a németek szövetségi kapitánya, Joachim Löw - bírósértegető szövegelésből fakadó egymeccses eltiltásának lejárta után - visszaülhet a kispadra, ám ami ennél is fontosabb: mind a 23 futballistája harcra készen a rendelkezésére áll, még a bordatörésből lábadozó, védőkötéssel azonban játszani képes Thorsten Frings is.

Miközben tehát papíron az összes csapatrészében jobb, teljes értékű, roppant masszív német alakulat áll az egyik oldalon, aközben semmi sem szól a törökök mellett, hacsak éppenséggel az nem, hogy a tökéletes esélytelenségből fakadó nyugalommal futballozhatnak, egyszersmind pedig ugyanazzal az átütő - ezen az Eb-n már többször is megcsodált - fanatizmussal, a túláradó, s minden eddigi akadályt ledönteni képes lelkesedéssel, ami egy szintig szerda este is ellensúlyozhatja a túlerőt. Kérdés: meddig, s milyen mértékben?

Mert azért a győzelem már aligha fér bele a lehetőségek tárába, vagy ha igen, világszenzáció lenne a javából. Ha valami, tán éppen a dolog képtelennek tetsző volta az, ami esetleg segíthet, amennyiben maguk a németek is elhiszik, hogy nem érheti őket utol semmiféle török vész...

A múltban a germánok mindenesetre eredményesen óvták meg magukat az elbizakodottságtól, hiszen a korábbi Eb-k elődöntőiben négyszer is győztek - így 1972-ben, 76-ban, 92-ben és 96-ban -, s csupán 1988-ban maradtak alul, akkor sem holmi nagyképűség miatt, hanem egy akkor jobb ellenféllel, a hollandokkal szemben.

Ami meg a közös futballhistóriát illeti, az 1951-es nyitányon - ami egy barátságos meccs volt - a törökök Nyugat-Berlinben vendégként verték meg az NSZK-t 2-1-re, a hatalmas meglepetést azonban jó ideig nem követte hasonló siker. Olyannyira, hogy az 1998-as, bursai, 1-0-ás győzelemmel zárult Eb-selejtezőig két döntetlen mellett 11 német győzelem következett. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az utolsó három találkozón viszont egyszer sem tudtak diadalmaskodni a németek: az említett 98-as vereség után a 99-es kvalifikációs visszavágón gól nélküli döntetlen született, míg a legutolsó futballrandevún a törökök diadalmaskodtak: ez 2005 októberében volt, és az isztambuli barátságos összecsapáson 2-1-re nyertek a hazaiak.

És szerdán? Hogy az Eb-elődöntő előre lefutott volna, azt azért minden, a németek mellett szóló érv dacára se vegye senki abszolút biztosra. A törökök hihetetlen elszántságát jól jellemzi Semih Sentürknek, a horvátok elleni győztes találat, az utolsó utáni pillanatban esett szupergól szerzőjének bázeli nyilatkozata: "Természetesen hatalmas veszteséget jelent a sok sérültünk, s tovább nehezíti a helyzetünket az eltiltottak hiánya, de akik a helyükre lépnek, az utolsó leheletükig harcolni fognak. Rettenetesen elszántak vagyunk."