De ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy nem is olyan haszontalanok ezek a mérkőzések.

Először is, ha nagyon nem tudunk megbékélni a focival, akkor érdemes az éppen aktuális lánybulikat a meccs napjaira időzíteni. A teremtés koronái észre sem fogják venni a nagy szurkolásban, hogy egy nőnemű lény sincs otthon. (Csak a sör legyen behűtve…)

A másik ok, ami miatt nem is olyan katasztrofális az a közel egy hónap, amíg zajlik a bajnokság, hogy ilyenkor csupa válogatottan jó pasi szaladgál a képernyőn, mindössze választani kell egy kedvencet. Még a férfi barátaink sem reklamálhatnak, hiszen leülünk velük meccset nézni. Emellett egy foci meccs előfordul, hogy nemcsak foci, időnként van egy kis pankráció is. Egy ilyen híres jelenet például Zidane fejelése, no nem a kapura, hanem Materazzira. De gyakran előfordul még „A hattyú halála” című jelenet modern feldolgozása is, amelyben kis etűdök során a fiúk megmutathatják briliáns színészi képességeiket. Tehát, ha igazi, könnyes drámára vágyunk, nézzünk olasz, spanyol, portugál meccseket.

Női szempontból a nyitónap igazi csemege volt, hiszen a svájci válogatott a csehekkel, míg a portugál játékosok a törökökkel néztek szembe. Az első meccs azoknak kedvez, akik a szőke pasikat szeretik. Ráadásul a cseh válogatottban épp generációváltás zajlik így mindenki találhat korban számára megfelelő favoritot. A hímneműek kedvenc focistáikat a teljesítményük alapján választják, de a nőknek megadatik a lehetőség, hogy hajhossz vagy akár szemszín alapján tegyék ezt, nem beszélve a kidolgozott testekről.

A török focisták igen jellegzetes karakterűek, így valószínűleg nem a nagy átlag kedvencei, viszont a neveik igen mókásak és aranyosak, talán emiatt is a szívünkbe lophatják magukat. Például ott van Kazim, vagy Sentürk, de az abszolút favorit Hakan Balta. Igen, Balta a neve, és bármilyen meglepő, a törököknél is azt jelenti, mint nálunk, illetve fordítva, mivel mi vettük át tőlük a kifejezést, amikor nálunk jártak.

De leginkább a portugál játékosokat ajánlom a nőtársak figyelmébe. Az első nagy kedvenc Nuno Gomes, akinek igazi babapofija van és jól is játszik, de sajnos már foglalt. Épp a második feleségét fogyasztja, aki a sors fintora révén egy újságírónő. Sebaj, vannak még szabad prédák. Például Cristiano Ronaldo, aki nagy tehetség, legalábbis a magukat mind szakértőnek valló pasik szerint, és még nem kötelezte el magát egy lánynak sem, pedig igen helyes arca van és valószínűleg nagy jövője is.

Ha a pályán játszó 22 játékos közül mégsem akad meg a szemünk egyiken sem, érdemes szétnézni a kispad környékén, ahol további játékosok várnak bevetésre. No, nem összekeverendő azzal a fickóval, aki a kispad előtt fel-alá rohangál egy fehér vonal mögött, és kidülledt szemmel és nyaki erekkel tele torokból ordít, mert ő valószínűleg az edző. Bár, kinek a focista, kinek az edző...

Tehát, ha mindenki sikeresen választott magának kedvencet, nincs más hátra, mint valahogy befurakodni a kanapéra - már ha jut egy kis hely a sör és a popcorn mellett - és imádkozni, hogy a mérkőzés végén a nagy favorit is lekapja a mezét, hogy megcsodálhassuk kidolgozott felsőtestét. Ilyenkor talán még választottunkat is sikerül féltékennyé tennünk egy-egy elismerő sóhajtással, vagy esetleg magunk mellé kényszeríthetjük, hogy nézze meg velünk a legújabb szappanopera 248.-ik részét.