Hétvégi értesülések szerint az a német és külföldi antropológusokból álló csoport jutott erre a következtetésre, amely az 1805-ben elhunyt Schiller állítólagos koporsójában lévő koponyát DNS-vizsgálatok útján összehasonlította a nagy német klasszikus hozzátartozóinak földi maradványaival.
Néhány héttel ezelőtt ugyanis az antropológusok Stuttgartban kihantolták a drámaíró-költő legidősebb fiának, Carlnak, valamint Friedrich nevű unokájának földi maradványait, s azokon DNS-vizsgálatot végeztek. Az eredmény pedig azt bizonyította, hogy a weimari koporsóban Schillernek tulajdonított koponya valójában egy idegen személyé volt.
A sajátos vita előzménye az, hogy Schiller Weimarban bekövetkezett halála után 21 évvel, 1826-ban a város akkori polgármestere 23 koponyát kivétetett abból a tömegsírból, amelybe a költőt temették. Akkoriban egyébként nem számított ritkaságnak, hogy jeles emberek földi maradványait tömegsírba helyezték, különösen akkor, ha nem volt családi kripta. Az egykori polgármester a legnagyobb koponyára mondta rá azt, hogy Schilleré, ami azután - 1827-ben - a weimari temető hercegi sírboltjába került. Ahová néhány évvel később "követte" őt 1832-ben elhunyt költő-drámaíró barátja, Johann Wolfgang Goethe is.
1911-ben a már említett tömegsírból egy másik koponya is előkerült, amelyről sok kutató vélte úgy, hogy ténylegesen az volt Schilleré. A heves vita igazából ettől fogva bontakozott ki az irodalomtörténészek, a történészek és az antropológusok között.
A Schiller örökségének kutatásával foglalkozó weimari alapítvány szóvivőjének perdöntő friss közlése szerint a DNS-vizsgálatok alapján egyértelművé vált, hogy a tömegsírból 1826-ban kivett és a költőnek tulajdonított koponya valójában nem Schilleré, hanem egy ismeretlené. A szóvivő utalt arra, hogy sokan ellenezték a vizsgálatot, nevezetesen azt hangoztatva, hogy nem szabad megzavarni a világirodalom egyik legnagyobb személyiségének halotti nyugalmát. Ennek ellenére az alapítvány úgy vélte, hogy a kérdést mindenképp tisztázni kell.
A legutóbbi vizsgálat ugyanakkor más vonatkozásban is fordulatot hozott. A DNS-minták bizonyították azt is, hogy az 1911-ben talált és a kutatók egy másik csoportja által Schillernek tulajdonított koponya sem a költőé.
Egyébként még 2006-ban az alapítvány egyik képviselője félig tréfálkozva megjegyezte: a legkellemetlenebb az lenne, ha mindkét koponyáról kiderülne, hogy nem Schilleré. Most úgy tűnik, pontosan ez történt. Azt nem tudni, hogy ezek után kutatnak-e még a nagy költő és drámaíró igazi koponyája után.
