Sztálin-klónok

Az illetőt, Feliksz Gadzsijevics Dadajev sikeres és népszerű színészt, parodistát és illuzionistát, valószínűtlen mennyiségű kitüntetés birtokosát, aki még felesége és gyerekei előtt is elhallgatta életrajzának e veszélyes részét, a Komszomolszkaja Pravda című lap találta meg.

Dadajev egy kis dagesztáni hegyi faluban született, s később táncolni tanult. Egy kaukázusi művészeti olimpián fedezték fel 1939-ben, s meghívták az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság állami népi együttesébe. A háborúban úgynevezett koncertbrigádba került, s hamar híressé vált a fronton, de közben néha katonai feladatokat is teljesített. Többször megsebesült, s 1942-ben, egy újabb sebesülés után családját értesítették, hogy meghalt, de aztán kiderült, hogy mégis él. A titkosszolgák 1943-ban fedezték fel maguknak.

A döbbenetes hasonlóság jól látszik a próbafelvételeken. Előbb Dadajevet fel kellett hizlalni 11 kilóval. Aztán ruhákat akartak neki varrni, de végül Sztálin ruháiban "alakította" minden idők és népek vezérének szerepét. Termetre 2 centiméterrel kisebb volt a 172 centiméter magas Sztálinnál, ezt cipősarokkal könnyű volt kompenzálni. A fiatalembernek meg kellett tanulni Sztálinná sminkelni magát: vastagon kente fel az arcfestéket, abba fésűvel ráncokat rajzolt, a megszáradt festékre púdert tett, s lassan beleélte magát a szerepébe. Végül egyedül a füle alapján lehetett megkülönböztetni Sztálintól: Dadajev fülkagylója hosszúkásabb, s a koponyájához simul, míg Sztáliné jobban elállt: ez utóbbin lehetett segíteni, de a formán nem, szerencsére ilyen részletekre nem is figyelt oda senki.

Eleinte csak elterelő hadműveletekre alkalmazták: autón kihajtatott a Kremlből, vagy például repülőgépre szállt, amikor Sztálin 1943-ban a teheráni értekezletre tartott, miközben maga a vezér merényletektől tartva más útvonalon jutott el a célhoz. Később előfordult, hogy a mauzóleumról ő integetett egy parádén a Vörös téren elvonulóknak, színházba ment a vezér helyett, sőt filmhíradókban szerepelt, és még rádióbeszédeket is mondott. Sztálinnal egyszer találkozott, amikor az szemügyre vette őt, s rábólintott.

Végül Dadajev annyira azonosult Sztálinnal, hogy ma már némelyik felvételről talán csak ő tudja, kit ábrázol: a valódi Sztálint, vagy őt. Annyi biztos, hogy az egyik ismert hivatalos fotón, amelyen a vezér fehér zubbonyban látható, s amely számos tankönyvben és történelmi tanulmányban szerepel, nem Sztálin, hanem hasonmása látható.

Azt mondja, a vezérnek négy hasonmása volt, de részletesebben erről ma sem hajlandó beszélni. Annyit azonban elmondott, hogy Sztálin ellen két ízben kíséreltek meg merényletet, mindkét esetben a valódi vezérrel találkoztak a merénylők, s hogy a teheráni merénylet után a titkosszolgálatnál hét embert végeztek ki.