Vass Lajos főigazgató a köszöntésekhez hozzátette: a televízióknak többször kellene azokat a táncfilmeket sugározniuk, amelyek főszereplője Orosz Adél volt, hogy a fiatal nemzedék a képernyőn valódi értékekkel, igazi teljesítményekkel találkozhasson.

Orosz Adél az operaház balettiskolájába járt, majd Nádasi Ferenc növendéke volt az Állami Balett Intézetben. Ma is hálával gondol a mesterre - jegyezte meg a balerina, tőle hallott azokról a Margot Fonteyn, Yvette Chauviré, Alicia Alonso nagyságrendű világsztárokról, akikkel később együtt léphetett fel. Hangoztatta, hogy egy táncos életének egyetlen alapelve az ambíció, amelynek beteljesítéséhez konkurensek is kellenek. Orosz Adél - mint elmondta - sosem bánta, ha versenybe kellett szállnia.

A balerina 1959-ben a leningrádi Kirov színházban (a mai szentpétervári Mariinszkijben) tökéletesítette technikai tudását. 1954-ben szerződtette a dalszínház, amelynek három év múlva magántáncosa lett. Klasszikus iskolázottsága szolgált alapul olyan kiemelkedő szerepeihez, mint a Diótörő, a Csipkerózsika, a Giselle, a Rómeó és Júlia, A hattyúk tava, a Seherezádé főszerepei, a Párizs lángjai Jeanne-ja.

Fontosabb szerepeivel bejárta a világot Nagy-Britanniától Kubáig. Orosz Adél a turnék mellett táncfilmekben is kapott feladatot, például Az életbe táncoltatott lány főszerepét is ő táncolta. Bartók Béla táncjátéka, A fából faragott királyfi operaházi előadásának tévéváltozatában is ő formálta meg a Királylányt. Beszámolt arról, hogy ez egyik kedves szerepe volt. Seregi László koreográfus megjegyezte: a figurát Orosz Adélra szabta, hasonlóan a Spartacus Flaviájához, amelyben ugyancsak rendkívüli sikereket aratott a táncosnő itthon és külföldön.

Orosz Adél az aktív tánctól 1981-ben búcsúzott. A szólisták próbavezető balettmestereként dolgozott tovább, 1984-ben elvállalta az Operaház balettigazgatói posztját vállalta; négy évig állt a balett-társulat élén, 1986 és 1990 között pedig országgyűlési képviselő volt. 1989-től a Magyar Táncművészeti Főiskola tanára.

A balerina munkásságáért megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1961), a Kossuth-díjat (1965), az érdemes és kiváló művészi címet (1972, 1976), valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét (1998).