Dávid Ibolya: „Azt hittük jobb lesz a világ!”

Az MDF elmúlt 18 évét hogyan értékeli?

A rendszerváltozás – az, az időszak, amikor a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet feltételeit kellett biztosítani, az egypártrendszerből átléptünk a többpártrendszerbe – hatalmas nagy történelmi munka volt, ami vitathatatlanul az MDF nevéhez fűződik. Persze el lehetett csúszni banánhéjakon, de „a víz szalad a kő marad, de a kő marad” vagyis az alapozó munkát, amire aztán rá lehetett építeni az elmúlt 18 év változásait elvégeztük. Viszont „cserébe” stigmát kapott a párt. Azt hittük, másképp fogunk élni, jobb lesz a világ, és kevesen gondolták azt, hogy ennek mi magyarok fizetjük meg az árát.

Igen az tény, hogy a rendszerváltozás első négy évét talán az MDF sínylette meg leginkább, de nem szabad elfelejteni, hogy még ’94-ben is a harmadik erő volt az országban, míg aztán később már az életben maradásért, a Parlamentbe jutásért kellett küzdeniük. Hogy jutott idáig a párt? Hol hibáztak?

Nagy volt a pártra háruló teher, ami egy osztódást indított meg a párton belül. Ez egyébként már a kormányalakítás előtt megkezdődött, amikor egyesek tömegmozgalmat akartak az MDF-ből nem pedig pártot. Ezt követte később a Csurka-féle radikális csoport kiválása, majd a ’94-es választások után az MDNP kiválása. Ez mind annak a jele volt számomra, hogy amikor a tetteknek eljött az ideje, akkor sokan megmaradtak a kritika szintjén, és nem voltak képesek közösen építkezni, a közös építkezés közös felelősségét vállalni. Ez az ellenzékiség egyébként belénk ivódott magyarokba negyven év alatt: mindig mindent kritizálni, saját elképzelések nélkül. Az MDF-en belül is ez okozott törést, de más kelet-közép európai rendszerváltó pártokkal ellentétben fenn tudott maradni. A ’98-as választások volt a mélypont, de azóta mindig kicsit emelkedett a támogatottságunk, és ma eljutottunk odáig, hogy az újbudai előrehozott választásokon közel 10 százalékot kapott Csapody Miklós. Én abban bízom, hogy ez a folyamat folytatódik és 2010-ben nem alakul kormány az MDF programja nélkül.

Antall József halála mennyire befolyásolta az MDF későbbi sorsát? Kívülállóként úgy tűnik, hogy az ő személye tartotta össze a pártot.

Antall József színrelépését követően két komoly szakadása is volt a pártnak, amikre utaltam is fentebb. Vele szemben elfogult vagyok: a rendszerváltozás óta a legjelentősebb politikusnak tartom. Ő a legnehezebb időszakban tett azért, hogy visszafordíthatatlan legyen egy folyamat, Magyarországot Európa térképére helyezte. Ugyanakkor azt láttam, hogy Antall József nagyon óvatos, mérsékelt politikája sokszor nem találkozott a tagság gyors megoldásokat követelő elvárásaival, és emiatt sokat küzdött, de a problémák leküzdésében nagyon sokat segített a tekintélye. Az biztos, hogy az egész rendszerváltás másképp alakul, ha nincs az ő tragikus ’93-as halála, és nem töri ketté annak a konzervatív jobboldali politikának a menetét, melyet a Magyar Demokrata Fórum akkor képviselt.
@@
A mostani MDF-et el tudná képzelni Dávid Ibolya nélkül? Ha ön nincs, akkor most hol lenne az MDF? Nem érzi egyszemélyes csapatnak a pártját?

Melyik pártra nem igaz ez? Megkérdezhetem, mi lett volna az MSZP-vel Gyurcsány Ferenc nélkül, vagy mi lett volna a Fidesz-szel Orbán Viktor nélkül? Normális dolog az, hogy, amikor egy pártelnök vezeti a pártot, és viseli a pártjáért a felelősséget, akkor ő azért még is csak meghatározó, ez minden pártra jellemző.

Jó, de az MSZP mindig tudott váltani, hiszen a harmadik kormányzati ciklusukat töltik, a harmadik miniszterelnökkel. Míg a Fidesz lehet, hogy éppen azért nem tud nyerni, mert túlságosan is ragaszkodik Orbánhoz. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy van-e olyan szinten szervezett utánpótlásbázisa az MDF-nek, mint a Fidesznek, vagy az MSZP-nek, mert a nyilvánosság kevésbé ismeri pártjának ezt az oldalát.

Azért nem ismeri őket a nyilvánosság, mert az MDF-nek nincs olyan médiabirodalma, mint amilyen a két nagy pártnak. De sorolhatom a neveket: Almássy Kornél, Pettkó András, az Antall József Alapítvány elnöke Kiss Gábor, az MDF pártigazgatója Varga Zsolt, a frakcióigazgatónk Székely-Gyökössy Szabolcs, az MDF szóvivője, külügyi kabinetjének vezetője Kerék-Bárczy Szabolcs… Ezek után azt nem lehet mondani, hogy a párt vezetésében nincsenek ott a fiatalok, maximum azt lehet mondani, hogy még nem elég ismertek, ez a jövőben azonban változni fog.

Éppen erre utaltam, hogy nem elég ismertek a párt fiatal képviselői. Mintha a 90-es évek során fokozatosan veszítette volna el a párt az országosan ismert arcokat.

Igen, ez a sors furcsa fintora, hogy elveszítettünk sok jellemző arcot, miközben megdupláztuk a támogatottságunkat. Szóval nem biztos, hogy ők alkalmasak voltak az MDF korszerű konzervatív politikájának a megvalósítására, és nem jöttek be azok a jóslatok, hogy nélkülük megszűnik a párt. De így sem gondolom, hogy ne lennének országosan ismert politikusaink, hiszen Herényi Károly, Boross Péter, Csapody Miklós vagy éppen Katona Kálmán igen is ismert.

Az önkormányzati választások idején találkoztam olyan plakáttal, melyen az Ön fényképe nagyobb volt, mint azé a polgármesterjelölté, akiről kampány elvileg szólt. Először mikor megláttam, azt hittem Dávid Ibolya akar polgármester lenni. Az MDF honlapján pedig az ön fényképe háromszor akkora, mint a többi elnökségi tagé. Szerintem ezek az elemek keltik azt a látszatot, hogy ez egy egyszemélyes párt.

Én nem így látom. Egy párt piramisszerűen épül fel minden téren, így a döntéshozatalban, felelősségvállalásban.
@@
De, amikor egy MDF-es képviselő egy város polgármestere szeretne lenni, akkor miért Dávid Ibolya szerepel a plakátokon?

Aki ebbe a piramisba beletartozik, azzal vállalja, hogy azt az értékrendet képviseli, aminek az első számú megtestesítője az elnök, legyen az Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor, vagy bárki más.

A Fidesz és az MSZP esetében mégsem találkoztam ilyen plakátokkal.

Egy olyan pártnál, ahol új jelöltek vannak, ott szükség van azokra a politikusokra, akiknek az értékrendjét már ismerik az emberek. Ezért vállaltam például az EP-választásokon a listavezető szerepét –annak ellenére, hogy nem akartam Brüsszelbe menni -, hogy általam beazonosítható legyen az értékrend, amit jelöltjeink képviselnek. De nem csak én szerepeltem ilyen, említett plakátokon, hanem Pest megyében például Boross Péter is, mert hozzá lehet kötni az MDF társadalom- és gazdaságpolitikáját. Emiatt még nem lesz egyszemélyes a párt. Arról már nem is beszélek, hogy a jó Isten azzal ajándékozott meg, hogy az elmúlt 10 évben a népszerűségi lista valamely dobogós helyén állhatok. Nagy volt az emberek bizalma irányomba, így az engem megillető bizalomból szeretnék átadni azoknak az embereknek is, akikkel egy csapatban vagyok, és akiket úgy hívnak: Magyar Demokrata Fórum.

Az MDF élharcosává vált a „tiszta kezek” politikájának, mégis mikor ön volt az igazságügy-miniszter, akkor a kormány lehet hogy a törvények szellemében, de az állam pénzéből milliárdokat játszott át a Happy End Kft –nek és az Ezüsthajónk, olyan megbízatásokért, mint például Orbán kolbásztöltésének megörökítése a Csabai-kolbászfesztiválon. És akkor az olajügyeket, vagy a Gripen-ügyet nem is említettem.

Gondolja, hogy én ott álltam egy nagyítóval és mentem a Happy End után? Egy kormányzati munka nem abból áll, hogy hol az egyik, hol a másik miniszter ügyeibe nézek bele. Örül az ember, ha a saját feladatait ellátja. A kormány egészéért a miniszterelnök felel. Én igazságügy-miniszterként nem voltam nyomozóhatóság, annak a feltárása, hogy mit csinált a Happy End, mi történt a Gripen-ügyben, vagy az olajügyekben a szakminiszter vagy később a nyomozó hatóságok feladata.

Igen, de amíg ma bizonyos ügyekben, mint amilyen például a Centrum Parkoló ügye volt felhívják a nyilvánosság figyelmét, addig korábban talán ez elmaradt.

Én a saját feladataimért mindenkor, így ma is, bátran vállaltam és vállalom a felelősséget. Egy kormányban közel 4000 ember dolgozik, és mindenkiért nem vállalhat felelősséget egy miniszter, elég, ha a saját tárcájáért helyt áll. Korábban nem ismertem például a Centrum-ügyet, korábban más problémákat láttunk, orvosoltunk.

Nem érezte úgy soha, főleg a 2006-os választásokkor, amikor durván belekeverték a fiát a kampányharcokba, hogy ez az egész, nem ér ennyit? Hogy a család egy nő számára még a hazánál is fontosabb?

Egyértek: számomra is a családom mindenek felett áll. Szerencsémre a családom nehéz időkben sem állított válaszút elé, segítenek, hogy mindkét területen – otthon és a politikában – megálljam a helyem. A 2006-os kampányban történt nemtelen és ízléstelen támadások valóban célba vették gyerekeimet és a férjemet is, hogy a politikában gyengíteni tudjanak, meghátrálásra kényszerítsenek. S noha a gyalázatos koholmányok kiötlőinek célja nyilvánvalóan ez volt, a visszavonulás komoly gondolata egy másodpercre sem merült fel bennem. Sőt, abban erősített meg, hogy az MDF politikájának be kell bizonyítania: lehet a politikát másként csinálni, felelősen, korrekt párbeszédre építve, s hogy „a cél nem szentesíti az eszközt.” A durva támadásokkal kapcsolatban megszülettek a bírói ítéletek is már, amelyekben családom pert nyert a rágalmazókkal szemben.