Atkári: Budapest vezetése szakszerűtlen, felkészületlen, hozzá nem értő

Költségvetés

A Fővárosi Önkormányzat számunkra eljuttatott anyagából kiderül, hogy jelenleg a 2008-as költségvetés koncepciója van készen, eszerint a város 443 milliárd forintból gazdálkodhat, a számok azonban csak a költségvetés elfogadásakor, várhatóan februárban válnak véglegessé. Az biztos, hogy kevesebb pénzből gazdálkodhatnak, mint tavaly. „A helyzet paradox, hiszen miközben a fővárosi adóbevételek dinamikusan növekednek, a budapesti önkormányzatok bevételei ugyanilyen dinamikusan csökkenek. Az állam ugyanis egyre kevesebb bevételt hagy helyben. Négy éve például még 212 ezer forintnyi személyi jövedelemadó (szja) jutott egy budapesti lakosra, idén már 262 ezer. Csakhogy amíg 2004-ben még 5600 forint maradt a fővárosnál ebből a pénzből, idén várhatóan már csak 1700. Ha a Budapesten beszedett adók összességét nézzük, a bevételnek kevesebb mint egytizedét kapja vissza valamilyen formában a 24 budapesti önkormányzat az államtól. Ez nagyon nehéz költségvetési helyzetet teremt. Pedig a budapesti cégek és magánszemélyek termelik az ország pénzének több mint harmadát” – áll abban a nyilatkozatban, melyet az önkormányzat eljuttatott nekünk.

Atkári János kifejtette, hogy a 2008-as év végső költségvetése meghaladhatja az 500 milliárd forintot. Ez azért lehetséges, mert a tavalyi év végleges zárása még nem történt meg, de amennyiben a 2007-es évet lezárják, akkor a megmaradt pénzek is bekerülnek az idei büdzsébe, így emelkedhet a végső összeg 500 milliárd fölé

A laikusok számára a költségvetési számokból a leginkább az lehet szembetűnő, hogy a jövedelemadókból származó bevételeknek mindössze egytized százaléka jut vissza az önkormányzatokhoz, ráadásul az adóbevételek növekedése ellenére évről évre egyre kevesebb pénzt kapnak vissza az önkormányzatok. Atkári erre így reagált: „Ez olyan sajátos helyzet, amely minden nagyobb adóerővel, adóbevétellel rendelkező települést általánosan súlyt. Az adóerőképességi számítás évről évre változik, súlyosbodik, vagyis mindig több pénzt vonnak el, ezért fordulhat elő, hogy a nagyobb bevételek ellenére kevesebb pénz jut vissza az önkormányzathoz. Az elvont pénzekből támogatják azokat a településeket, ahol gyenge az adóerő képesség. Ennek a nem túlzottan normatív rendszernek viszont megvannak a technikai határai, és 2008-ban odáig juthat az önkormányzati finanszírozási rendszer Budapesten , hogy nem lesz miből elvonni, mert gyakorlatilag nem lesz helyben maradó szja.” Kérdésünkre hozzátette, hogy ezen negatív tendencia ellenére sem lehet összehasonlítani ezeket az elvonásokat az Orbán-kormányéval, amikor lórúgásszerű 15-20 milliárdos megvonások érték a fővárost, mindenféle kompenzációs intézkedés nélkül: „Komoly kritikával tudom illetni a jelenlegi kormányzó koalíciót és a városvezetést, de ez nem feledteti el velem, hogy az Orbán-kormány idején nyilvánvaló pártpolitikai megfontolásokból egy durva fővárosellenesség érvényesült.”

Atkári szerint a finanszírozás módján – bármennyire is méltatlan az a fővárosra nézve – az ország jelenlegi helyzetében nem lehet változtatni, nincsenek Budapest számára kedvező átcsoportosítási lehetőségek, a kormány felelőssége ezen a téren abban áll, hogy ne változtassanak évről évre a finanszírozási szabályokon, és ne akarjanak ennél is több pénzt elvonni, mert már nincs miből. A volt főpolgármester – helyettes elmondása alapján csak magára számíthat a város, ezért a mostani kifejezetten válságos gazdasági helyzetből csak nagyon komoly fogyókúra árán lehet kiszabadulni.
@@
Intézményi átszervezések

A „fogyókúra” pedig elvezet minket az intézményi átszervezésekhez. Az ezzel kapcsolatos, 2008-as tervekről a főváros szűkszavúan nyilatkozott, bár a további átszervezéseket nem zárták ki: a legnagyobb átszervezések az oktatásában és az egészségügyben tavaly megtörténtek. Kisebb mértékű átalakításokra azonban folyamatosan lehet számítani az év során, főleg, ha a kerületek nem bírják tovább finanszírozni a középiskoláikat, és a feladatot átadják nekünk.

Atkári már nem volt ennyire diplomatikus, és további radikális átszervezéseket tart szükségesnek, az oktatás területén. „Az intézményi racionalizációs intézkedések már akkor elkezdődtek, amikor még nekem is volt ezekre ráhatásom, de 2004-ben bekövetkezett egy törés, és jóval lanyhább intézkedések történtek, mint amire szükség lett volna. Tudomásul kell venni, hogy nagyon kellemetlen, lobbi, és személyi érdekeket is sértő racionalizációt, számos területen szolgáltatáscsökkentést, vagy kivonulást kellene végrehajtania a fővárosnak. A legnagyobb pénzfaló -minden alapvető jelentősége dacára – az oktatásügy, ahol történt ugyan átszervezés, de mesze nem az elvárható mértékben. Az ugyanis tény, hogy nagy mértékben visszaesett a tanulói létszám az elmúlt években, de ezt lobbi- személyi- és választási pártérdekek miatt nem követte azonos mértékű intézményi leépítés. Újabb bezárásokra, összevonásokra lenne szükség. Ezt támasztja alá az a nagy probléma is, hogy a fővárosi intézményekben (a középiskolákban) ellátott tanulóknak egy nagyon nagy hányada nem fővárosi illetőségű, hanem az agglomerációból érkezik, de a tanítás finanszírozásában az érintett agglomerációs települések nem vesznek részt. Vagyis olyan feladatok ellátására fordítja a legsúlyosabb milliárdokat, ami nem az övé, és ehhez csak töredékében kap kiegészítő állami normatívát.” Az Atkári által eddig elmondottak tényszerű, nehezen vitatható megállapítások, mind a költségvetés, mind az intézményi átszervezés terén, de az, hogy a tanítás finanszírozása nem a fővárosi önkormányzat feladata lenne, azért nem tűnik ennyire egyértelműnek. Arról ugyanis nem szabad megfeledkezni, hogy azok a diákok, akik az agglomerációból érkezve tanulnak a fővárosi intézmények valamelyikében, tanulmányaik befejezése után többnyire Budapesten kezdenek dolgozni, tehát saját magának „termeli” a szakembereket a főváros.

Az oktatás kapcsán konkrét kérdésre elmondta Demszky Gábor egykori bizalmasa, hogy közvetett úton van tudomása további, erre az évre tervezett átszervezésekről, mert a főváros gazdasági tanácsadói – főnökeik nem tetszése ellenére – időnként megkeresik őt, de erről nem áll módjában tájékoztatást adni. Azt viszont kifejtette, hogy igazán radikális intézkedések nem várhatók.
@@
Az oktatás mellett Atkári az egészségügyet, és a BKV-ét is a feneketlen pénznyelő kategóriájába sorolta. Kijelentette, hogy az egészségügyben rendkívül bátortalan intézkedések történtek, a BKV-nál pedig a tarifából nagyobb arányt kellene kifizetnie a lakosságnak, mert egyszerűen nincs más forrás, amiből a BKV rendkívül nagy hiányát rendezni lehetne.

A kérdés magától adódik: meddig lehet még fokozni a megszorító intézkedéseket, amikor a társadalmi elégedetlenség már így is a tetőfokára hágott.

Atkári erre a következőket mondta: „Ezek nagyon fájdalmas dolgok, s hogy ilyen fájdalmas, annak döntően két oka van. Elsősorban az országos politikáról van szó. 2001 óta a mindenkori magyar kormányzatok az égetően szükséges reformintézkedéseket folyamatosan halogatták, sőt, azokkal ellentétesen cselekedtek. A halogató politika olyan mértékben súlyosbítja a helyzetet, hogy a szükséges intézkedések hatványozottan fájdalmasak lesznek. Ez volt egyébként döntően az oka a fővárossal történt szakításomnak is, mert azt mondtam, hogy nem lehet tovább várni a racionalizációval. Ha most, 2008-ban még tovább halogatunk, akkor mindenkinek azt tudom üzenni: nagyon nagy baj lesz! Lehet, hogy nagyon fájdalmasak lennének az intézkedések, de ha nem lépik meg őket, akkor két év múlva már elviselhetetlen lesz a helyzet. 2004-ben az utolsó olyan pillanatot szalasztotta el a kormány – ilyen-olyan pártérdekekből és választási megfontolásokból – amikor a reformfolyamat nagy fájdalmak nélkül elindítható lett volna. Akkor már volt a reformokkal kapcsolatos mérlegelés, de úgy döntöttek, hogy a Gyurcsány-kormány még nem fog bele az intézkedésekbe, a főváros pedig minden intelmem dacára együtt úszott az árral.

Atkári ezzel tulajdonképpen kimondta, amit Gyurcsány az őszödi beszédben maga is elismert- minden utólagos magyarázat ellenére, mellyel próbálta csökkenteni kormánya felelősségét – („Az elmúlt másfél két évben …”), vagyis, hogy 2004-től nem történtek meg a szükséges intézkedések. Az újdonság Atkári szavaiból az, hogy 2004-ben a kormány a helyzet felismerése után mérlegelte a cselekvési lehetőséget, és ennek ellenére nem tettek semmit, sőt éppen olyan intézkedést hoztak például az adócsökkentéssel, mellyel csak tetézték a nehézségeket.

Az intézkedések elmaradását, a politikai, hatalmi érdekeken túl, a szakemberek hiányával is indokolta Atkári: „Van egy nagyfokú intellektuális erőtlenség, szakszerűtlenség, felkészületlenség, hozzá nem értés. A miniszterelnök nem mondott igazat, amikor arról beszélt a 2006-os választások előtt, hogy hegyekben állnak a kész reformtervek, mert szó nem volt ilyenről, sőt ma sincsenek minden szempontból kimunkált és megvalósítható tervek. Egyszerűen fogalmuk sincs, hogy mit kéne csinálni." Ez jellemző az országra és alapvetően a fővárosra is – zárta helyzetértékelésének első részét Atkári.

A jövő héten megjelenő folytatásban a fővárosnak a Budapest-szerződésről és a Podmaniczky tervről alkotott állásfogalalásáról, illetve – Atkári szavaival élve – azok semmitmondóságáról, és a teljességgel átgondolatlan privatizációkról lesz szó elsősorban.