"Nincs szükség árpádsávos jelvényekre, nincs szükség fekete ruhákra, nincs szükség dobogó csizmákra", de szükség van "több megértésre, több kegyeletre, több humánumra" - mondta Szita Szabolcs történész, a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem magántanára a táblaavató megemlékezésen.
Az esemény kapcsán a történész megjegyezte: legyen az ünnepség figyelmeztetés arra nézve, hogy soha többé ne fordulhasson elő mindaz, ami a környéken megtörtént, mert "nem lehet ezt elfelejteni", sőt a következő generációknak is tudniuk kell róla.
Szita Szabolcs köszönetét fejezte ki a szervezőknek, hogy "foglalkoznak az üggyel, hogy tartanak ilyen emlékünnepségeket". Mint hozzátette: a II. világháború végén "magyarok emeltek fegyvert magyarra egy gyilkos ideológia kíséretében".
Az eseményen az áldozatok emlékére Vencel György Hunyadi téri kántor énekelt és imádkozott, Vázsonyi János zeneművész előadott egy dalt szaxofonon, majd mécseseket gyújtottak, és kavicsokat helyeztek el.
Az ünnepségen jelen lévő és 1945-ben a házban lakó Földes Gyula címzetes főiskolai tanár az MTI-nek elmondta, hogy az itteni mintegy 300 lakos közül a nőket és a gyermekeket a gettóba vitték, a férfiakat pedig a nyilasok megkínozták, majd a Dunába lőtték.
A nyugalmazott gyermekorvos hozzáfűzte: lakótársai közül 89-en menekültek meg Raoul Wallenberg svéd diplomata tevékenységének köszönhetően, néhányan pedig menet közben el tudtak szökni. A nyilasokkal együttműködő házmester a népbíróságon 16 év börtönbüntetést kapott - mondta.
