Kállai Ernő arra hívta fel a figyelmet, hogy az országgyűlés másfél évtizede mulasztásban van, mert nem biztosította törvényben a kisebbségek parlamenti képviseletét.
A politika "egyet nem tehet tovább: azt, hogy hitegeti a kisebbségi közösség tagjait" (...), lehet azt is mondani, hogy nem lesz parlamenti képviselet, csak akkor vállalni kell ennek az ódiumát, (...), ki kell állni és elmagyarázni, hogy miért nem" - fogalmazott kritikusan az ombudsman.
Közölte azt is: a jövőben nyíltan vállalni kívánja a "kisebbségi identitással rendelkező emberek harcos szószólójának szerepét".
Kállai Ernő tudatta azt is: szükségesnek tartja a kisebbségi ombudsmani hivatal hatáskörének újragondolását is. Arra mutatott rá, hogy a jogalkotó a magánszféra területére nem biztosított számára hatáskört, így nincs közvetlen hatása például a visszás munkáltatói alkalmazási gyakorlatra a nem állami vagy önkormányzati cégeknél.
"Szükséges a hatáskör újragondolása, hogy a faji alapú diszkrimináció területén hatékony eszközök és lehetőségek birtokában léphessen fel a kisebbségi ombudsman" - fogalmazott.
Közölte, már el is készítették a módosítás tervezetét, és el is juttatták a parlamenti pártoknak, ám azok "egyelőre mélyen hallgatnak róla". A válasz elmaradására utalva megjegyezte: ez őt kamaszos harciasságra sarkallja, egyre elszántabb lesz, és nem hagyja magát lerázni.
Az ombudsman intézménye és az emberi jogok védelme című, a Parlamentben megrendezett konferencián az 1989-ben életre hívott ombudsmani hivatalt Mandur László, az országgyűlés alelnöke, Szili Katalin házelnök szavait idézve, "egyfajta intézményesített lelkiismeretnek" nevezte.
