Dustin Hoffman játszik a korával

"A rendező, Zach Helm, nem akart különleges trükköket. Edward Magorium hetven éven felülinek látszik, de valódi korának a bölcsességéből és világlátásából kell kiderülnie. Úgy tűnt, lehetetlen kihívás, de feleségem, Lisa bátorított: +nézz a tükörbe, amikor a héjába zárt osztriga történetét meséled el a világ születéséről. Több mint 200 évesnek látszol+ - mondta. És ez ihletet adott" - vallotta be a 70. életévét augusztusban betöltő Hoffman a La Repubblica című olasz napilapnak adott interjúban.

"Nem örülök, hogy öregszem, de tetszik, ahogy öregszem" - mondja magáról a ma is kiváló fizikumú amerikai színész. A titka: mértékkel él, és nem kever össze soha bizonyos dolgokat, például sört borral, vagy a szexet a csokoládéevéssel. "Lehet enni csokit szex előtt vagy után, de sosem közben, mert az élmény az agynak azonos zónáit hozza izgalomba".

Bölcs lett-e a korral? "Sok mindent megtanultam az évek során. Például azt, hogy ne vágjunk neki egy napnak nagy várakozásokkal, valami jó dolog úgyis történik velünk. Állandó dolog az életemben, hogy nem tudom mit jelent unatkozni, és nem is értem, hogyan lehet unatkozni. De én is voltam depressziós, mint sokan mások. Szerintem ez azért van, mert amikor édesanyánk méhében vagyunk, alig várjuk, hogy megszülessünk és megtaláljuk a kinti fantasztikus világot, aztán sok csalódás ér bennünket."

Edward Magorium figurája fiatal korára emlékezteti. Amikor felköltözött New Yorkba (Los Angeles-i zsidó családban született zongorista anyától és kereskedelmi ügynök apától), egy játékboltban dolgozott és mikrofonnal a kezében, francia akcentussal csalogatta a gyerekeket. Olyan hitelesen, hogy állandóan hozzá fordultak a boltba betérő franciák. Ő azonban nem tudott franciául, és ha megszólították, egy kis türelmet kért és eltűnt. Játszott, pedig nem készült színésznek. "Amikor megbuktam a főiskolán két választásom volt: vagy megismétlem az évet, vagy pedig bevonulok katonának. Egyik se tetszett nagyon. Úgy gondoltam, egy színésziskolából biztos nem rúgnak ki". Nem került rossz helyre: Lee Strasberg New York-i Actor,s Stúdiójába, miközben Gene Hackmannel és Robert Duvall-lal közösen bérelt lakást. "Egyikünk sem hitt abban, hogy befuthatunk, mert kezdetben csak kis szerepeket kaptunk, de azért élveztük a 60-as évek bohém légkörét. Lázadónak tűntünk."

Dustin Hoffman ma is az. "Hogy ne lehetnék egy erőszakkal és visszaélésekkel teli világban? Amerikaiként nem lehet, hogy ne álljak a Bush-kormányzattal szembe, amely kihasználta szeptember 11-et és manipulálta az ország fájdalmát, hogy belevigye egy nem becsületes célokért indított háborúba".

A Mr. Magnorium gyermekeknek szól a halálról. Hoffman helyesnek tartja ezt: maga is hat gyermek apja, és úgy véli, nem szabad elrejteni a gyermekek elől az élet igazságait, kérdéseikre őszintén kell válaszolni. Ő maga is sokat gondol a halálra, mert tudja, hogy bármikor megkövetkezet. "Elég belenézni az újságba, és az ember máris rájön, mennyire kiszámíthatatlan az élet: jön egy baleset, valaki rád lő, egy tégla a fejedre esik. De mindennap gondolok a szexre is, mert az maga az élet".
Dustin Hoffman maga is imád játszani. Például elcseni a szállodai szappanokat, és megszállottan vásárol mindenféle konyhai eszközöket. Pedig nem is tud főzni.