A világ első női miniszterelnöke Sirimavo Bandaranaike volt. A sri lanka-i politikus 1960-ban került ebbe a pozícióba. Hatalmon lévő férjét 1959-ben egy buddhista szerzetes meggyilkolta, Sirimavo átvette a kormányzó párt vezetését, majd a választások után a miniszterelnöki pozíciót. Összesen három alkalommal került hatalomra: 1960–1965, 1970–1977 és 1994–2000 között. Utoljára lánya, az akkor megválasztott elnök nevezte ki. A 2000. augusztus 10-i választáson még leadta szavazatát, de útban hazafelé, vezetés közben szívrohamot kapott és meghalt.

Az egyik, ha nem a leghíresebb nő a politikai életben kétségkívül Indira Gandhi. India első női miniszterelnöke a Gandhi nevet csak felvette a volt miniszterelnök-asszony, a függetlenségi harc legendás vezére, Mahatma Gandhi iránti tiszteletből. Indira Gandhi két cikluson keresztül volt India miniszterelnöke. első ízben 1966. január 24. - 1977. március 24-ig. Majd 1980. január 14-től újra 1984. október 31-ig. 1984-ben két szikh testőre gyilkolta meg, halálát követően etnikai zavargások törtek ki, melynek során India sok ezer szikh lakója halt meg.

Európa első női miniszterelnöke Margaret Thatcher, 1979-ben országgyűlési választások útján került hatalomra.1959-ben, több sikertelen próbálkozás után jutott be a parlament alsó házába, London egyik kerületének képviselőjeként. 1970-től oktatási államtitkárként alapozza meg hírnevét azzal, hogy az általános iskoláktól megvonja az ingyen iskolatejet.

1975 februárjától az angol Konzervatív Párt elnöke, amelyet 1979. május 4-én vezet választási győzelemre. Ez év nyarán kitör a második olajválság, a munkanélküliek száma eléri a hárommilliós lélektani határt. Eközben Thatcher folyamatosan az egyéni felelősséget hangoztatja, támogatja a magántulajdont, csökkenti az adókat, s egyúttal az állami szerepvállalást a gazdasági életben. Népszerűtlen belpolitikai intézkedéseit az 1982-es, 10 hétig tartó Falkland-szigeteki válság ellensúlyozza, amelyből győztesen kerül ki, így az iránta érzett politikai bizalom is helyreáll. Ekkor kapja meg a kitüntető „Vaslady” elnevezést. 2001 óta betegsége miatt visszavonult a politikából.

Az iszlám világ első női miniszterelnöke Benazir Bhutto. Pakisztánban 1988-ban kerül hatalomra. Kétszer választják meg, első mandátuma 20 hónapig tartott. Hatalomra kerülésekor választási programjában a női egyenjogúság megteremtése, a szociális jólét növelése, az oktatás és az egészségügy reformja szerepelt. 1990-ben korrupciós botrányba keveredve veszítette el a választásokat, de három év múlva újra miniszterelnök. Második, 1996-ig tartó kormányzása ismét sikkasztási botrányba fullad, ekkor végleg távozik a politikai színtérről.

Az afrikai kontinens első női elnöke Ellen Johnson-Sirleaf Libériából. 2006-ban került hatalomra. 1980 és ’85 között pénzügyminiszter volt. Az 1985-ös szenátusválasztás során nyíltan elítélte Samuel Doé katonai rezsimét, ezért 10 évi börtönbüntetésre ítélték, amelyből kenyai száműzetés lett.

1997-ben tért vissza hazájába, ahol bankigazgatói állást vállalt, és indult az elnökségi választáson is. Ekkor azonban még jócskán alul maradt a küzdelemben – csupán 10% szavazatot szerzett – mivel ellenfele, Charles Taylor árulással vádolta őt. 2006-ban azonban megszerezte a szükséges szavazatszámot, s ezzel a második fordulóban háttérbe szorította az esélyesnek hitt egykori futball sztárt, George Weah-t.

Politikai hatalmát és pénzügyi hozzáértését Libéria gazdasági helyzetének megoldására igyekszik kiaknázni. Célja a korrupció csökkentése és a nők bevonása a politikába. Utóbbi azonban az alapvetően patriarchális vidéki közösségek ellenszenvét váltja ki.

Michelle Bachelet, Chile államfője ugyan nem az első női Latin-Amerika elnök, de ő az első, aki nem befolyásos politikus férjének köszönhetően került a legmagasabb állami pozícióba 2006-ban.

2000-től két éven át az egészségügyi tárca vezetője volt, majd 2004-ig védelmi miniszter Ricardo Lagos kormányában. Nyilvánosan vállalja ateizmusát a katolikus többségű országban, társadalmi egyenlőséget ígér és ehhez állami juttatásokat, valamint az őslakosok és a nők fokozott védelmét. Talán utóbbi jeleként értelmezhető az, hogy a felügyelete alatt alakuló új kormányban felerészt már női miniszterek ülnek.

Legutóbb Argentínának lett női elnöke. Cristina Fernandez de Kirchner az ország első megválasztott köztársasági elnöknője lett. Az 54 éves szenátorasszony első beszédében felesküdött a szegénység elleni küzdelemre és a gazdasági növekedés felgyorsítására. Fernandez a kampányában arra tett ígéretet, hogy folytatja férje, az elnöki posztot 2003-tól a mostani választásokig betöltő Nestor Kirchner programját a december 10-ével kezdődő négy év során.

A hazai politikai életben az SZDSZ-es dr. Sándor Klára például a „Több nőt a közéletbe!” szlogent használja, a „Tudás, Emberség, Felelősség” mellett. A Fidesznél Pelczné dr. Gáll Ildikó viszi a női tagozatot. Az MDF-nél Dávid Ibolya jelenléte a politikai életben már hosszú évek óta megkérdőjelezhetetlen. Az MSZP "erőnője" pedig nem más, mint Szili Katalin, akiből az első női köztársasági elnökünk lehetett volna.

2005. április 15-én az MSZP kongresszusa Szili Katalint jelölte Mádl Ferenc utódjául a köztársasági elnöki posztra. A kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ nem támogatta Szili megválasztását azzal az indokkal, hogy nem szeretnének pártpolitikust látni az államfői székben. Az MDF és a Fidesz Szilivel szemben Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság első elnökét jelölte köztársasági elnöknek. A szavazás az Országgyűlésben június 6-án és június 7-én lezajlott. Szili Katalin a döntő harmadik fordulóban 182:185 szavazataránnyal alulmaradt.

Dr. Kopp Mária, pszichológus, egyetemi tanár, a Magatartástudományi Intézet igazgatóhelyettese beszélt arról, hogy milyen pszichológia háttere van a nők és férfiak politikai létének.

Miért választanak még mindig, inkább férfi vezetőket a politikái életbe?

Nehéz megmondani a pontos okát. Pillanatnyilag sokkal több férfi megy erre a területre dolgozni. Amikor a fiatalok pályát választanak, a férfiak elkezdik politikai pályafutásukat, akkor a nők többsége abban az életkorban van, hogy inkább gyereket szülne. Ez komolyan hátráltatja őket, majdhogynem évtizedes kiesést jelent a nők számára. Ez lehet az egyik oka. A másik pedig, tudjuk és látjuk, hogy Magyarországon él egy úgynevezett masculin értékrend. Hosszú évek vizsgálatai azt mutatják, hogy ez Magyarországra nagyon jellemző. A nők segítő foglalkozásokat választanak, bizonyos területekre szívesen mennek, például orvosnak, tanárnak, tanítónak. De a politikai pálya kevésbé népszerű.

Azok a nők, akik mégis a politikai munkát választják, mire vágynak leginkább? Csak az elismerés számít?

Elég sok vizsgálat van ma már arról, hogy milyen különbségek vannak férfi és női vezető között. Biztos, hogy nagyon sok olyan nő van, akit a külső elismerés vagy siker mozgat, de vannak külső és belső célok. Vannak, akiket kifejezetten a belső célok mozgatnak, ezek egészségesebbek is. A női vezetők között gyakoribb, hogy akár a politikát, akár a munkahelyet egy kicsit úgy fogják fel, mint a családot. Demokratikusabban tudnak vezetni, jobban odafigyelnek az emberek problémáira. Több példa van erre, nekem a kedvencem Norvégiában Gro Harlem Brundtland, aki négy gyermekes családanya, orvosnő, professzor. Az Egészségügyi világszervezet elnöke is volt, és ő hozta létre a világon a legjobb egyenlőségi törvényt. Komolyan odafigyelt, hogy ne csak bürokratikus eszközökkel próbáljon változtatni, hanem ami tényleg az embereknek szükséges.

A férfiak mennyire fogadják el a női vezetőket?

Épp most fejeztünk be egy ötezer fős országos, reprezentatív felmérést. Sokan azt gondolják, hogy a férfiak számára ez komoly gondot jelent, mikor rákérdeztünk, kiderült, hogy sokkal kevésbé zavarja az embereket. Ez csak egy előítélet. Persze van, akiket jobban zavar, de úgy általában a magyar társadalomban ezt már egész jól elfogadják.