Bruce Headey, a Melbourne-i Egyetem munkatársa, valamint Fu Na és Richang Cheng, a Pekingi Egyetem kutatói három nagyvárosban összesen 3031 középkorú (25 és 40 év közötti) asszony életkörülményeit és egészségi állapotát vizsgálták; 50 százalékuk kutyával élt egy fedél alatt.
A vizsgálatok során kiderült, hogy a kutyatartó asszonyok többet mozognak, jobban alszanak, egészségesebbnek és fittebbnek érzik magukat, kevesebb időt töltenek betegállományban és ritkábban keresnek fel orvost, mint azok az asszonyok, akiknek nincs kutyájuk.
Ezek a Kínából származó adatok annál inkább mérvadóak, mivel az érintett városokban 1992-ig tilos volt a kutyatartás. Az asszonyoknak tehát vagy soha nem lehetett kutyájuk, vagy csak az elmúlt néhány évben volt, ami a kutatók szerint lehetővé teszi a kutyatartók és kutyát nem tartók közötti különbség lényegesen egyértelműbb tisztázását, mint a nyugati országokban.
A kutatók bizonyítottnak tartják, hogy a kutyával való együttélés előmozdítja az egyén jó közérzetét és jelentős megtakarítással járhat az egészségügy és a gazdaság számára. Igaz viszont, hogy egy kutya jelenléte önmagán még nem jár csodás hatással.
Az IAHAIO háromévenként tart konferenciát, amelyen szociális munkások, társadalomtudósok, pszichológusok, orvosok és biológusok folytatnak eszmecserét. Az ember és állat viszonya, kölcsönhatása témájában minden idők legnagyobbja volt a tokiói konferencia, amelyen több mint ezerkétszázan vettek részt és kétszáz előadás hangzott el.
