1962-ben amerikai tudósok arra keresték a választ, hogyan hat az elefántra az LSD. Az ormányosnak 3000 adagnyi hallucinogén drogot adtak be. Az állat ettől megvadult, és hiába adtak neki antipszichotikumot, egy órán belül elpusztult. A tudósok ezek alapján megállapították: "az elefántok rendkívül érzékenyek az LSD-re".

Robert Cornis, a kaliforniai egyetem kutatója 1930-ban az elhunytak életét akarta visszaadni. Mégpedig úgy, hogy a testeket hintáztatni kezdte. Így akarta elindítani vérkeringést. Ezenkívül adrenalint és alvadásgátló szereket fecskendezett az elhunytakba. A tudóst végül elbocsátották az egyetemről.

A Pennsylvaniai Egyetem két tudósa, Martin Schein és Edgar Hale arra figyelt fel, hogy ha egy pulykakakast egy szobába zárnak egy élethű pulykalány másával, akkor ugyanúgy szerelemre lobban a műnő iránt, mintha igazi pulyka lenne. A tudósok azt kezdték vizsgálni, vajon mire gerjed a pulyka, és elkezdték levagdosni a mű-pulyka végtagjait. Végül csak egy fej maradt a boton, de a pulykakakas továbbra is izgatottan udvarolt szerelme tárgyának. A tudósok szerint megállapítható, hogy a pulyka jobban gerjed a botra szerelt pulykafejre, mint a fejnélküli pulykatestre.