A hasadék nem maradt Tate-len

A galéria Turbina csarnokának padozatát megbontó installációt, ami a Shibboleth (Sibbolet) címet kapta, Doris Salcedo álmodta meg. (A bibliai elnevezés arra a szóra utal, amelynek rossz kiejtéséről felismerték az efraimitákat.)

"A határokat szimbolizálja, a bevándorlók tapasztalatát, az általuk átélt szegregációt, fajgyűlöletet. Ez egy harmadik világból Európa szívébe érkező ember élménye" – magyarázta művét 49 éves bogotai művésznő.

A 300 ezer fontos (több mint 108 millió forintos) költséggel hat hónap alatt készült cikcakkban futó és kiszélesedő hasadékot keddtől láthatják a múzeum látogatói, akiket a belépéskor szórólapokon tájékoztatnak az installációval kapcsolatos tudnivalókról, a balesetveszély miatt külön felhívva a figyelmet a biztonsági előírásokra.

Salcedo a szokatlan "műtárgy" létrehozásáról csupán annyit árult el, hogy a megvalósítás aprólékos és komplikált szobrászi munkát kívánt. "A darab jelentése a fontos. Az elkészítés módja nem" – zárkózott el a további felvilágosítástól.

Arra a kérdésre, hogy milyen mély a hasadék, így válaszolt: "Feneketlen. Olyan mély, mint az emberség."

Nicholas Serota, a Tate igazgatója megnyugtatta az érdeklődőket, hogy a mű nem okozott kárt az épületben, de nyoma az installáció áprilisi eltávolítása után is örökre megmarad, s emlékeztet majd a szobrásznő által felvetett témára.