Az őstengerből a földre költöző, szárazföldi életmódra áttérő emlősök és hüllők teljesen süketek voltak, csakúgy, mint az első madárfajok, és a tudósok egészen mostanáig úgy gondolták, hogy a fül csak úgy 200 millió éve, közvetlenül a dinoszauruszok megjelenése előtt fejlődött ki a szárazföldi gerincesekben.
Johannes Müller és Linda Tsuji, a Humboldt egyetem kutatói azonban 260 millió éves hüllők fosszíliáin bukkant kifinomult hallószervre utaló nyomokra. A hat különböző, egymással szoros rokonságban álló faj példányainak megkövült maradványait Oroszország északnyugati részén, a Mezen folyónál találták. Mindegyik hüllőnek fejlett középfüle volt, amelyben apró csontok továbbították a levegőben terjedő hanghullámokat a belső fül és az agy felé.
Az ősi gyíkfélék hallószerve nagyon hasonló a "modern" hüllők füléhez, és segítségével az állatok éjszaka, illetve sötét helyeken is tudtak vadászni, így aztán újabb élőhelyeket hódíthattak meg. A felfedezés azt is bizonyítja, hogy a Perm, a földtörténeti ókor utolsó szakaszának ökoszisztémája sokkal összetettebb, fejlettebb volt, mint ahogy a paleontológusok eddig gondolták - áll a wissenschaft.de német tudományos ismeretterjesztő portálon megjelent beszámolóban.
